Az az igazság, hogy ez a komfortzóna elég képlékeny tud lenni, most már sejtjük mi is. Otthon kevés felfedezésünk volt e téren, otthon meg van mindenünk, ami az igényeinket kielégíti. Persze nem nagy dolgokról beszélünk, csak olyanokról, minthogy elég tér jut egy főre egy légtérben, hogy meleg víz folyik a csapból, hogy el lehet menni toalettre, amikor kell, hogy van hőszabályzó, hogy lehet enni sütőben készült ételeket. Persze az utazás nem árult zsákbamacskát, tudtuk, hogy sok lemondással fog járni az új életmódunk. A kezdeti varázs azért itt-ott megkopott, majd szokássá vált.

Előfordul, hogy macskákat megszégyenítő simulással tudunk olykor egyik helyről a másikra kerülni a lakáson belül anélkül, hogy bármibe is beleütköznénk. Higgyétek el, ha épp minden bútorunk használatban van, nem sok hely marad a mozgolódásra.

Előfordul, hogy kihasználva a napsütést, dacára a tizenfokos hőmérsékletnek úgy döntünk, hogy itt az ideje lefürdeni. A napfény melegsége olykor feledteti, hogy jéghideg víz csurog le a hátunkon. Ha épp tengerparti helyen vagyunk, akkor ez történhet fürdőruhában is a strandi zuhany alatt. Ki volt már 10 fokos hidegben fürdőruhában csak azért, hogy lefürödhessen? A pár perces művelet végeredménye tisztaság, illatfelhő.

Előfordul, hogy arra ébredünk az éjszaka közepén, hogy bárcsak be tudnánk dugni minden testrészünket a paplan alá anélkül, hogy megfulladnánk. Nem egyszer ébredtünk már úgy fel, hogy minden takaró alól kilógó porcikánk melegért kiált. Nem lehet hülyeség az orrmelegítő… Malacka tudott valamit a Micimackóban. Egy idő után már nem néztük az esti időjárás jelentést. Van, amikor jobb nem tudni, hogy milyen hidegek vannak, ugye értitek…

Előfordul, hogy magaslatokra vágyunk, ilyenkor 1000 méter felett alszunk. Itt mondanunk sem kell, ismét elég hideg van, viszont a táj kárpótol mindenért.

Előfordul nem egyszer, hogy nem találjuk a vízszintet az autóval. Normál esetben baromira zavaró lenne, hogy lejt a lakásunk, de ilyen helyzetben ez megszokható. Amire törekedni szoktunk, hogy a „jó irányba lejtsünk”, azaz a fejünk legyen mindig a magasabb felén az autónak ha feszünk.

Előfordul, hogy a direkt otthonról elhozott kisméretű hajszárítóról kiderül, hogy több wattos teljesítménye van, mint amit a kocsink kibírna. Így marad a Nap melege, még október közepén is.

Előfordul, hogy az embernek ki kell mennie elintéznie a dolgát, még akár éjszaka is. Ez legtöbbször nagy unszolásra történik, mert a fenének van kedve kikelni a meleg dunna alól és kimennie a hidegbe, hogy majd bele fagyjon… Azonban minden egyes alkalommal elámulunk, hogy milyen gyönyörű a csillagos égbolt. Mintha ezernyi szentjánosbogár pislákolna a nagy sötét mezőn. Végeláthatatlan, megérinthetetlen. Jó volna több csillagképet is ismerni a Göncölökön kívül.

Előfordul, hogy már a mi gyomrunk sem tudja befogadni a szokásos tészta és rizs mellé gyártott ételeket. Sokszor elábrándozunk egy sütőben készült finom lasagnén, rakott zöldségeken sült sajttal a tetején, jó nagy adag rakott krumplin…inkább ne is folytassuk, attól nem lesz sütőnk.

Előfordul, hogy alternatív tisztálkodási szokásokat kell bevezetnünk, ha emberek közé szeretnénk menni és nem akarjuk, hogy furán nézzenek ránk. Ezek többnyire egy lavor vízhez, gyorsasági rekordhoz, sok bosszankodáshoz és legalább annyi nevetéshez köthetőek.

Előfordul, hogy éjszaka vízre szállunk…, persze csak a képzeletünkben. A tengerparti estéknek plusz hangulatot tud adni a szél, ahogy himbálja a kocsit. Mintha a hullámok között ringatnának minket. Ez jól hangzik, és jó is tud lenni, ha épp nem lenne hangsúlyosabb a süvítő szél hangja.

Előfordul, hogy elég hektikusan étkezünk. A reggeli majdhogynem belecsúszik az ebédbe, az ebéd a vacsorába, vagy pont, hogy nem. Ha korán kelünk és háromkor ebédelünk nem sokat mosolygunk. Sokszor éhesek vagyunk a nagy szabadságunkban, de hát van, hogy tényleg nem tudunk sehol se megállni, vagy épp kiürült a tartalékunk és nincs mit enni, míg szembe nem jön velünk egy bolt. Azt hiszem, ez az egyik legnehezebb nekünk, hogy normális időközönként együnk és lehetőleg változatosan.

Előfordul, hogy a megtömött szennyes zsákot már nem tudjuk sehova sem begyömöszölni, csak pakolgatjuk egyik helyről a másikra. Nem beszélve arról, hogy a szennyes folyamatosan szaporodik. Amikor eljöttnek ítéljük az időt, mosunk. Szerencsére ez eddig legtöbbször ismerősnél történt, ahonnan szárazon, akár melegen kaptuk vissza a ruhákat. Na, de izgalmasabb, amikor vizesen. Szerintem mindenkinek benne van az orrában az a tipikus ázott kutyaszag. Na, az terjeng egy jó adag mosás után a kocsiban a száradni vágyó ruhatömegből.

Előfordul, hogy úgy vágyunk már egy normális, szocializált emberek számára normális fürdésre, hogy csak na. Csillogó szemmel közelítjük meg a camping vizes blokkját, amikor kipukkan az álom buburék és szembe találjuk magunkat a valósággal. Ami nem más, mint egy tipikus lepukkant, bogarakkal lakott, koszos, wc-kből áradó szagokkal teli tábori fürdőhelyekre emlékeztető helyiség. Ezek a felsorolt apróságok mind eltörpülnek amellett, hogy a fürdő falai nem érnek fel a tetőig. Tehát ugyanolyan hideg van, mint kint, ugyanúgy besüvít a szél és a meleg vízhez is óráknak tűnő perceket kell várni.

Előfordul, hogy a lakásunknak nevezett „fém dobozon” olyan hangerővel pattognak a borsószemnyi jégdarabok, hogy egymás szavát sem halljuk.

Szóval előfordul, hogy nem mindig minden fenékig tejfel, mint az otthoni lakásunkban, de cserébe annyi minden mást kapunk az utazástól és a lakóautós élettől, amit a lakás nem tudna megadni.