Miért ne!?
Persze ennél bővebben kifejtve már nem ennyire egyszerű a dolog. Az egész kalandvágy azzal kezdődött, hogy Norvégiában éltünk és beleszerelmesedtünk a minket körülvevő természetbe, rengeteget kirándultunk, megszoktuk a kis népsűrűségű vidékeket, a nyugalmat és a nem hétköznapi tájakat. Jó volt kettesben lenni, még ha nem is csak ketten voltunk, mivel senki nem értette mit beszélünk, és mi is könnyen ki tudtuk zárni az „idegeneket”, ha éppen úgy akartuk.
Mikor hazaköltöztünk, már egyből arra gondoltunk, hogy de jó lenne utazgatni, de előtte szerettünk volna összeházasodni, és spórolnunk is kellett, hogy legyen miből valóra váltani az álmunkat. Korábban még nem éltünk együtt a határokon belül, így nagy lelkesen vágtunk neki a városi életnek, új munkahelyeknek, rohanásnak, nyüzsgésnek. Sajnos nem jött be ez a világ, és hiányzott a természet közelsége…talán a korábbi fjordra néző néhány négyzetméteres albérletünk rontott el minket, de nem esett jól minden nap a szemközti ház homlokzatát és a teraszon ülőket nézegetni. Eljártunk kirándulni, sétálni a városban, próbáltuk nem hanyagolni a kisebb utazásokat, de az évi pár nap szabadság nem tűnt elégnek, pedig rendesek voltak a szabadnapok tekintetében velünk a munkahelyeinken. Attól az érzéstől sem tudtunk szabadulni, hogy az utazás valamiért a határokon túl izgalmasabbnak tűnik. (persze mióta úton vagyunk, már elhatároztuk, hogy a kis hazánkat is bejárjuk majd töviről hegyire…)
Mindezek után már csak a több hónapos utazás jöhetett szóba, amit el is kezdtünk a szülők és a munkaadók felé szolidan, de határozottan közölni, hogy mire aktuális lesz az utazás, ne lepődjön meg senki, hogy egy ideig nem látnak minket.
Mivel Norvégiát keresztbe-hosszába át akartuk szelni, ezért célszerű volt a nyári indulás, hogy még elérjük a világos éjszakákat és a mérsékelt hőmérsékletet. (ez utóbbiról kissé lemaradtunk) Úgy ütemeztük a készülődést, kocsi vásárlást, átalakítást, hogy nyár elejére útnak tudjunk indulni. Ez majdnem sikerült is, csupán szűk két hetet csúsztunk. A kezdeti elképzelések szerint karácsonyig róttuk volna a kilométereket, de miután többször is átgondoltuk, végül egy teljes évre adtuk ki a lakásunkat, így most legalább jövő június végéig „hajléktalanokká” tettük magunkat, ezért kénytelenek leszünk úton lenni, és 4 keréken lakni egy jó ideig. Ezt most még megtehetjük, de gyerekekkel már nem igazán , úgyhogy kalandra fel!

Why now?

Why not? OK, it’s a bit more difficult than this. It all started when we lived in Northern Norway, and we fell in love with nature. We spent a lot of time outside, in remote and peaceful areas, without any crowd. Only two of us!
When we moved back to Hungary, we wanted to keep up with our travelling habits, but we wanted to get married first, and we had to save some money as well before we hit the roads again. We started to live the “big city life”, but we didn’t quite like it, we missed the closeness of the nature. We started to get bored of looking out the window, and seeing only the facade of the other side of the street, with the neighbours sitting on their terraces. We also could’t think about not leaving the borders of our home country, as it always sounds more interesting to travel ABROAD. (However, since we are on the road, we already decided about making a tour at home, once we are finished with the current one.)
After all of this, it might sound obvious, that we only thought about a couple months long travel. We started to whisper about it to our parents and bosses, so they don’t get surprised when we say goodbye.
We wanted to visit Norway, from top to the bottom, therefore we had to start sometime in the beginning of the summer, so we can catch the midnight Sun and the moderate temperature. We almost managed to start in time, we had only 2 weeks delay due to the preparations, but at least we had enough time to think about what should happen with our apartment. Finally, we rented it out for a year, so we became “homeless” for 12 months.
Now we gotta be on the road for quite some time!