A Balti államokról nem sokat tudtunk, és az ismerőseink körében sem számított fő úticélnak, így ez egy zsákbamacska volt számunkra, de jót húztunk! Lengyelország után lassítani szerettünk volna a tempón és minél jobban megismerni Európa ezen kis szeletét. Aki épp a következő külföldi útján gondolkozik, annak bátran merjük ajánlani ezt a térséget, mindenképp megér egy kiruccanást!
A felfedező úton nagy segítségünkre volt egy térkép, amit Litvániában az első, kempingben az utolsó esténken kaptunk. A térképre nem csak az útvonalak, de még a három ország nevezetességei, látnivalóit is felkerültek! A térkép annyi mindent jelölt, hogy tényleg mindenki megtalálhatja a számára tökéletes kikapcsolódást. Mi meg is találtuk!
Litvánia
Első kiszemeltünk egy 30 méter magasban lévő fák közötti sétára esett. Bár Kata nincs kibékülve a magassággal, a látvány, ami a lombok között fogadott minket, elég csábító volt. A kilátó környékén lehetett sétálgatni, túrázni, kisvasutazni is, de a legjobb élmény, hogy új perspektívából szemlélhettük meg az erdőt! A kilátás magáért beszél:
Visszafele nem tudtuk megállni, hogy ne sétáljunk majd egy kilométert egy mezítlábas parkban. Tudtuk, hogy léteznek ilyenek, de még nem próbálta ki egyikünk sem. Egyszerű, de nagyszerű élmény! Sétáltunk köveken, mohán, tobozokon, különböző méretű és érdességű kavicsokon (áúcs), homokon, leveleken, fatuskókon, le-föl lépkedtünk farönkökön és léceken egyensúlyoztunk, miközben a talpunkon keresztül felpezsdítettük a vérkeringésünket.
Többet kéne mezítláb járni! Csak hát ez a fránya civilizáció…
Miután kitalpaltuk magunkat, kezdődhetett az esti szálláshely utáni keresgélés, de ezúttal már a „vadonban”. Végeztünk a kempingekkel! Tapasztalatlanul keringtünk, valószínűleg sok megfelelő hely mellett elhajtottunk, de végül találtunk egy tóparti pihenőt, ami elsőre kellőképpen biztonságosnak tűnt. Ez persze nem volt teljesen így, mert a szúnyogok vérszomjasan sorakoztak a kocsi körül.
Másnap a Keresztek Dombja felé vettük az irányt, amin már otthon is megakadt a szemünk a netet böngészve. A megszámlálhatatlan, máig is bővülő számú fa keresztek nagy hatással bírnak a semmi közepén.
Innen egyenes út vezetett a Kurd-földnyelvig, ahol először tettük kompra a kicsi kocsinkat. Aki kocsival érkezik, számítson rá, hogy fizetős az útvonal, és ritkán látni a partot, annak ellenére, milyen keskeny a földnyelv. A kerékpárosoknak viszont jobb dolguk van, part menti és erdő mélyén kacskaringózó utakon járhatják be a földnyelv litván oldalát. Az út során számos megállóhely, látnivaló, kirándulási és strandolási lehetőség várja az érdeklődőket. A fő attrakció egy 50 km-re lévő tengerparti település, takaros házakkal, erdei ösvényekkel és egy hosszú homokos tengerparttal. Érdemes korán érkezni, mert hamar elfogynak a parkolóhelyek.
Visszafelé kanyarodva a fafaragás művészetének a humoros oldalát is megismerhettük a Boszorkányok Dombján, mielőtt újra kompra szálltunk, és elindultunk a határ felé.
Lettország
Nem tűnt fel a határt átlépve, hogy másik országba értünk volna, de ez így volt később a litván-észt határon is. Továbbra is mezők és fenyvesek váltogatják egymást, és persze a csodaszép szegényes falvak bája, ami nagy kontrasztban áll a kisvárosok küllemével. Minél szegényebb egy falu, annál igényesebb részletek látszódnak a néhol már omladozó házakon, és annál több ember üldögél az utcán.
Az esti megállóhely keresése továbbra sem bizonyult egyszerűnek, annak ellenére, hogy az országban tudtunkkal legális a vadkempingezés. Behajthattunk volna pár erdei útra, de mi inkább a tengerpartra vágytunk. Rájöttünk, hogy a poros földutak sokszor szép helyekre vezetnek, így megéri rájuk hajtani, még akkor is, ha a felvert por nagytakarítást vonz maga után. Erre mások is rájöttek, így egy-egy eldugott helyen töltött estének köszönhetően más utazókat is megismerhettünk. Volt aki kisbabával utazott, voltak többgyermekes családok, volt aki nyugdíjas éveiben vágyott egy kis kalandra (utóbbi a jellemzőbb, mint erre később rájöttünk), de mindegyikőjükben az volt a közös, hogy nyugalom áradt belőlük. Ez az érzés szépen lassan minket is a hatalmába kerített.
Ezzel a nyugalommal vágtunk neki a kiszemelt lett látnivalóknak, így azon sem idegeskedtünk, hogy a GPS többször is olyan helyre irányított minket, ahol nem volt semmi. Azok a helyek között viszont, amiket sikerült megtalálnunk, voltak nemzeti parkok, eldugott tengerpartok, vízesések és újabb mezítlábas élmények, amire csak véletlenül találtunk rá, mivel a térképünk szerint nem ez számított a fő attrakciónak. A fő látnivaló egy régi kőhíd lett volna, de azt nem említette a leírás, hogy egy strand is van a folyóparton, és egy bár kicsi, de rendkívül széles vízesés, aminek a peremén moszatos köveken és érdes sziklákon lépkedve át lehet kelni a túlpartra.
A sok természeti látnivaló után bemerészkedtünk a lettek fővárosába, ami több szempontból is pozitív csalódás volt. Egyből ingyenes nyilvános illemhelyiségekre bukkantunk, nem volt tömegnyomor és az óváros hangulata mellett egy kör maci szobor is várt ránk a főtéren, a nemzetek közti béke jeleként.
A fél napos városnézést követve visszacsöppentünk a természetbe Sigulda környékére, ahol az aktív kikapcsolódásra vágyók minden kívánságát ki tudja elégíteni a helyi tömérdek programlehetőség. Mi a túra mellett döntöttünk, ami több barlangot is érintett, és sikerült életünk legtöbb fa lépcsőfokait megmászni egy nap alatt.
Ezután pihenésképpen inkább a kocsiban ültünk, így hamar átkerültünk a határ túloldalára.
Észtország
Észtországi pályafutásunk volt a legrövidebb a Baltikumban, mert itt jelzett vissza egy barátunk, hogy Finnországban az oului reptéren csatlakozik hozzánk, így egy városnézés után megvettük a komp jegyünket Tallinban, amit utána körbe is sétáltunk az indulásig. Aki teheti, menjen el Tallinba, mert nekünk ezentúl a toplistánkon szerepelni fog a kedvenc városaink között. Egyszerre történelmi és modern, zegzugos és terekkel teli. Egyszerűen aranyos!
Tippek, meglátások az országokról:
- Séta a fák koronája között (1€/fő): http://lajutakas.lt/home/
- Mezítlábas park: a Treetop walking felé vezető úton, egy körforgalom mellett
- Séta a folyón: Kuldīga, Kuldīgas pilsēta, LV-3301, Lettország
- Aki szereti a köménymagot, az imádni fogja ezt a vidéket, mert nemzeti fűszernek számít és a legtöbb ételben fellelhető.
- Ha magas barátnőre vágysz, itt a helyed! 🙂
- Ne félj a földutaktól, mert szép helyekre vezethetnek (pl.: Pape, Rucava parish, LV-3477, Lettország)
- Aki az északi életbe szeretne belekóstolni, de nem egyből a közepébe, az itt nyugodtan elkezdheti. (hosszabb nappalok, nyugodtabb emberek, ritkábban lakott vidékek, de mégsem skandináv árak)
világjáróshake 