Ez az első élménybeszámolónk, így ez még kissé hosszabb lesz annak ellenére, hogy csak pár napunkról szól, de a végére írunk pár tippet, meglátást, amit az országban tapasztaltunk, és ezt próbáljuk is szokásunkká tenni.
Péntek 13-a, elindultunk! Nagy búcsúzkodás után kigördültünk Pomázról és útba vettük az első külföldi országot, Szlovákiát. Terv nem volt. Direkt nem találtunk ki előre semmit, majd ahogy jön, úgy lesz a jó!
A kezdő kilométer
Jelenleg Szlovákia nem szerepelt a célpontjaink között, ezért nem is ez lett a bejegyzés címe, de idővel ezt a vidéket is szeretnénk meghódítani…szóval átszeltük a szlovák utakat, és jöhettek a lengyelek!
A határ közelében már elég változó időnk volt, ami el is kísért a következő napokon, de kárpótlásul akkora szivárványokat láttunk, mint még soha! Sajnos itt még nem tartottuk magunk mellett a fényképezőgépet, de elhihetitek: gyönyörűek voltak.
Az este felé közeledve jöttek a kérdések: Na, most akkor hová is szeretnénk menni? Hol aludjunk? Zakopanéba érve úgy tűnt a lengyel síparadicsom megállja a helyét nyáron is, nagy a tömeg, sok a turista. A lengyelek külön figyelmet fordítanak az állatok nevelésére, ugyanis itt a kutya is zebrán közlekedik, valamint a városban császkáló szarvas is hétköznapi látvány, bár ő még kezdő lehetett, mert a körforgalmat saját elvei alapján értelmezve simán átszökkent a közepén…látszik, hogy nemes állat, ő megteheti!
Kezdő lakóautósként még egy kempingben töltöttük az éjszakát, hogy még egy kis komfort mellett szokjuk az új életformánkat, és meg is lett az eredménye, hiszen a vártnál jobban sikerült az első furgonos alvásunk! Persze még az éj leple alatt kiderült, hogy a hátsó ajtó zára eltört, így maradt a mindent ragasztó ragasztó és a bizalom a kocsiban, hogy ki fogja bírni, amíg tartósabb megoldást nem találunk.
Ha már a Tátra lábánál kocsikáztunk, gondoltuk megnézzük két lábon is, hogy milyen a kilátás a magasból. Szokásunkhoz híven rövid sétát terveztünk, amiből több órás kirándulás lett az esőben. A túra során még lengyelül is “tanulhattunk”, hála egy idős házaspárnak, akik saját nyelvükön próbáltak minket útba igazítani. Ezúton is köszönjük nekik a szép kilátást!
A kirándulás után az esti pihenést és a zuhanyt Krakkó szponzorálta, még mindig kempingben. Útközben a GPS kiszúrt velünk, mert bár nagyon szép dombvidéken vitt keresztül, de egy híd nélküli folyószakaszhoz vezetett az út, amin nem lett volna szerencsés átkelni. Szerencsére bő negyed órányi földút után azért találtunk egy apró hidat, ami elbírt minket is.
Az esős idő másnap sem kímélt minket, így egy teljes napot kocsiban töltve átszeltük az országot a Mazuri-tavakig. Ez a táj már Finnország előszele volt. Az egyik tó mellett találtunk ismét egy kempinget, de nem volt egyszerű a bejutás, mert nem készültünk készpénzzel, a kempingesek meg készültek angol nyelvtudással, de végül kedvezményesen bejutottunk a tó partjára a lakóautó-tömegbe.
Az esték már itt is hosszabbra nyúltak, mint otthon, így a Naplemente is tovább tartott, aminek nem csak mi örültünk, hanem a szúnyogok is, akikkel innentől kezdve hetekig harcban álltunk.
A szép Naplemente után újra esős nap következett, ezért búcsút intettünk Lengyelországnak, és a Balti-államok felé kezdtünk gurulni.
Tippek, meglátások az országról:
- Zakopanéban és a Tátra környékén elég jellegzetes az építészet, találékonyan bánnak a tetőformákkal, érdemes nyitott szemmel vezetni. Egy hosszú hétvégét mindenképpen megér a környék, nem csak síszezonban.
- Átszeltük az országot, és mindenhol útépítés folyik, érdemes frissíteni a GPS-t, vagy nem hinni neki feltétel nélkül.
- Bár nem olaszok, mégis tele az út temperamentumos és türelmetlen sofőrökkel, és a 3,5 tonnás jármű sem ijeszti meg őket.
világjáróshake 