Mi lenne velünk víz nélkül?

Mi van akkor ha egy eddig fel nem tűnő létszükségletünk nem áll korlátlanul rendelkezésünkre? Belegondoltatok már abba, hogy milyen lenne ha nem folyna mindig víz a csapból? Egészen idáig ezzel még nem kellett foglalkoznunk.
Talán nem is fogja fel az ember, hogy ez a megszokott tény, hogy van víz, mennyire nagy fejtörést tud okozni akkor, ha nincs. Nekünk is át kellett rágnunk magunkat ezen, hiszen úgy döntöttünk, hogy a lakóautóba nem lesz vízcsap. Ha tele a vízkészletünk, akkor körülbelül 40-45 liter vízzel kocsikázunk. Vannak nagyobb kannáink, de ezekből nehézkes lenne inni, így kéznél van nálunk néhány literes üveg és kulacs. A “konyhánkban” csappal ellátott 10 literes kanna könnyíti meg a helyzetünket.
A folyadékpótlás mellett a főzés, a mosogatás, és a mosakodás viszi el vízkészletünk nagy részét. Ilyen körülmények között hamar megtanulja az ember, hogy ne pazaroljon. Ennek ellenére nem tudunk 1dl vízben tésztát főzni, így máshogy próbálunk takarékoskodni. Kevés konyhai eszközt használunk, szinte ugyanazokat minden nap, így a “nagy mosogatást” mindig egy-egy mosdóval ellátott helyen intézzük el, így a kocsiban inkább csak törölgetünk.
Ahol megtanultunk igazán jól gazdálkodni a vízzel, az a fürdés! Szerintünk általános tény, hogy az emberek szeretnek hosszú ideig zuhanyozni, vagy épp beleülni egy nagy kád meleg vízbe. (Mi is…) Itt azonban, a mobil otthonunkban a “fürdőszobánkkal” ez nehezen megoldható. Bár elég szuperül kitaláltuk, hogyan lehet kinti, de szinte láthatatlan fürdőszobánk, mégis a lavor győzött a kemping zuhannyal szemben. Ezek a szabadtéri pancsolások nyáron a melegben abszolút jól működtek, de a vicces sztorik az esőben és a 13 fokos hidegben születtek…de ezekről majd személyesen, akit érdekel. Amire büszkék vagyunk, az a fürdéshez használt víz mennyisége. Kb. 1-2 liter vizet használunk fel ketten egy-egy mosakodás céljából. Ez nem sok, viszont elég. Persze az sokat könnyít a dolgon, hogy a víz általában elég hideg…
De! A tisztaság érzet megvan, álmodozni meg mindig lehet a meleg zuhanyról…

Vajon ha hazatértünk, fogunk tudni spórolni a vízzel, vagy a kényelem és a finom meleg víz fog győzni? Ti tudtok, vagy nálatok is több víz folyik le a lefolyón a kelleténél?
Más: Szerintetek legfeljebb hány napig “illik” fürdés nélkül lenni? Ha korlátozott mennyiségű víz állna a rendelkezésetekre, akkor mi kapna prioritást?

Mi lenne velünk víz nélkül?” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. T.Zorka szerint:

    Víz…
    Elmondom. hogy’ volt nagymamámnál Csillaghegyen.
    A kertben volt egy kerekeskút, szinte minden háznál ástak egyet, ehhez Magyarországnak jók az adottságai. Én nem nagyon tudtam használni, mert nehéz volt, a vödör is 10 literes, szinte lerántott a mélybe. Melegben viszont leeresztették a levest és a húst, mert odalent hűvös volt. A dinnyét is.

    Ebből a vízből mosdottak, mosogattak, itatták az állatokat. És mosott is a Nagymama teknőben, áztatott, öblített, hány vödör kellett hozzá! És nagyon tiszta asszony volt!

    A konyhában volt egy mosdóállvány (L.régiségboltok), abban egy lavór, reggel még tiszta víz, mellette tartóban szappan meg rongy. Mindenki ebben mosott kezet, arcot, esténként lábmosás. Másnap cserélték.
    Hetenként ugyanebben a lavórban nagymosdás, hátmosás vizes törülközővel. Volt egy vas ülőkádjuk, ezt olykor teletöltötték melegített vízzel és beleültek áztatni magukat. Persze egyszerre csak egy személy.
    Az udvaron állt egy jókora zománcozott üst, amibe az esővizet fogták, ezzel öntözte a virágait nagyanyám és hetenként mosta vele a derékig érő hófehér haját, ami csak úgy ragyogott!

    Főzéshez a sarokról hozott Feri bácsi (nagymama 2.férje, pót nagyapánk) artézi vizet egy sajtárban, amiből az odakészített bögrével merítettünk és osztottuk szét, ahova kellett. Beleinni tilos volt! (én mindig kikaptam érte, 🙂 ) A sparhelton mindig állt egy 10-15 literes bádogfazék, amiben melegedett a víz. (csodálatosan sivított, ha hűlt az idő, én ma is hallom Lóréven a bojlerból. Anyád ezen kiakadt.)

    A Te Nagyid úgy spórolt, ha kifőzött tésztát (amit persze ő gyúrt), utána mindig tésztalé-leves volt – így hívtuk, belefőzött egy fej hagymát, berántotta és tett bele az adott tésztából, só, ecet. Imádtam, pláne, ha nudlit kaptunk.
    Fürdéshez elővették a disznóölési nagyvejdlingot, és én kezdtem a sort. Fönt van még a padláson, erre mondtad azt, hogy fujj.

    Persze pocsékolok is, folyatom, ha nem elég meleg vagy hideg, egyenként mosogatok, a wc-t 8 liter vízzel húzom le és pisis vagyok, a budiban nem volt ilyen. Azt időnként kikotorták, beleforgatták a kert földjébe, hogy termővé váljon.

    Lóréven dettó így volt minden, csak gémeskúttal. Az is nehéz.

    Én mindmáig naponta megköszönöm magamban a falból folyó melegvizet.
    🙂

    A te Nagyid

    Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s