Denevérek rejtekhelye
A hegytetőn lévő UFO-észlelés és az emlékművek megtekintése után megkezdtük az ereszkedést lefelé a szerpentinen a Devetashka-barlang felé, amit még a bolgár partokról szemeltünk ki magunknak, hála az internetnek. A szerpentines út igen hangulatos volt, csupán egy helyi öngyilkosjelölt felfelé száguldozó előzéseit kellett túlélnünk, de amint ez megtörtént, máris egy újabb látnivalóra bukkantunk.
Etar falva a főúttól nem messze egy patak partján fekszik, és a patak mentén felépítettek egy gyönyörű skanzent egy kis utcára felfűzve. A belépő elenyésző volt, bár bankkártyát nem fogadtak el, de a szomszédos hotel és étterem alatti atm a segítségünkre volt. Nagy örömmel fogadott minket a pénztáros néni, pedig nem mi voltunk az aznapi első látogatók. A patak mentén lehet végigsétálni, majd egy vízimalom után kis hídon kerülünk a bolgár-ottomán házak sűrűjébe.
Az alsó szinteken környékbeli kézművesek kirakatai vannak, fent pedig a kornak megfelelő berendezésű lakórészek. Bár kevés épület van, mégis olyan részletgazdagok, hogy kellemes időtöltés sétálgatni közöttük. Nem is beszélve a kis hangszerkiállításról, és az azelőtti ház aljában lévő pékségről! Olyan hájas tésztás túrós péksüteményt még az életünkben nem ettünk, ráadásul frissen a kemencéből. Már csak ezért is érdemes idelátogatni!
A falut elhagyva visszatértünk a főútra, és egy jó ideig nem túl izgalmas tájakon autókáztunk. Már közelednünk kellett volna a barlanghoz, mégis minden olyan lapos volt, hogy sejtelmünk sem volt, merre kéne lennie. Aztán a táblák végül segítettek, és egy szorosban futó folyó túloldalán megláttuk a természet újabb csodáját. Persze jegyet ide is kellett venni, és itt is álltak a helyiek hűtőmágnest árulva, de semmi olyat nem tudtak mutatni, ami megközelítené a valós látványt, ami pár lépés múlva elénk tárult.
Ennél szebb barlangot még az életünkbe nem láttunk! Több helyen a barlang teteje is be volt szakadva, ahol beomlott a kinti természet a belső világba. Turisták alig voltak, így a tucatnyi galambon kívül szinte egyedül voltunk a föld alatt. Legalábbis azt hittük. Az információs táblákról kiderült, hogy több tízezer denevér alussza téli álmát a sziklák repedései között.
Hosszú percekig csak álltunk és bámultunk, elámulva, hogy már megint mire volt képes a természet.
Volt még a környéken néhány barlang, de a közelébe sem értek a Devetashka-barlangnak, ráadásul a feléjük vezető úton alig fértünk el a furgonnal, annyira benőtte a növényzet.
Nem messze a barlangoktól, kissé távolabb a folyótól van még egy aprócska nemzeti park, ami meglepően jó élményt nyújtott a nap végére. A parkolás szinte ingyen volt, a belépővel együtt. Két rövid sétát lehetett tenni, az egyik a Krushuna vízesés aljához vezetett, a másik pedig a tetejéhez.
Útközben kékeszöld víz csordogált a travertin teraszokon és sűrű erdő övezte a lépteinket, és ha eltekintünk a frissen ballagott fotózkodó diákoktól, akkor nyugalmat árasztott a természet.
A séta után már csak a napi rutin utolsó lépése volt hátra, megtalálni az esti szálláshelyünket. Ezzel szerencsére nem töltöttünk sok időt, mert az alkalmazásunk a szomszédos domb tetején jelzett egy lehetőséget, amit magunkhoz képest hamar meg is találtunk.
Ez az este vízválasztó volt abból a szempontból, hogy aznapra haldokolni kezdett a laptop operációs rendszere egy újraindítás miatt, és vártuk, hogy a rendszer visszaállítása helyrehozza-e a problémát, vagy el kell indulnunk haza a határidős munkák miatt. A természet mindent megtett, hogy feledtesse velünk a problémánkat, mert életünk legszebb nem vízpart menti naplementéjét élhettük át a nyárias záporban egy szivárvány alatt, miközben arany színűen csillogott a növényzet a narancsból kékbe áthajló égbolt alatt.
A naplemente után már el is engedtük a laptopos gondunkat, mert ez tökéletes lezárása lett volna az idei keleti körünknek.
A rendszervisszaállítás nem is hozta meg az eredményét, de azért másnap telefonos és internetes segítséggel sikerült újra életkedvet lehelni a szerkezetbe, így a történetünk nem úgy ér véget, hogy egy laptop miatt vége a nagy szabadságunknak, és folytathattuk utunkat Románia felé!
világjáróshake 