UFO észlelés a bolgár hegyekben
Két dolog volt biztos számunkra Bulgáriában. Az egyik, hogy szeretnénk fürdeni a Fekete-tenger partján, a másik pedig, hogy szeretnénk megnézni a Devetashka-barlangot. Az első az időjárás miatt meghiúsult, pedig május közepére már melegebb időt reméltünk. Így viszont könnyebb volt búcsút inteni a partoknak, és megnézni, mi van az ország belsejében.
Hála az internetnek, a barlang felé vezető útvonalat sikerült úgy megterveznünk, hogy akadjon még látnivalónk, nem is akármilyen! Nessebártól a Balkán-hegységig az utunk eleje kifejezetten unalmas volt, viszont Kazanlak városától jöttek az izgalmak, ugyanis át kellett kelni egy hegyen, ahol több kommunista emlékmű is található. A leglátványosabb a Buzludzha emlékmű, amit a bolgár kommunista párt építtetett pár évvel a rendszerváltás előtt a hegy legmagasabb pontjára, és úgy néz ki, mintha egy földönkívüli űrhajó szállt volna le közénk. A rendszerváltás óta az épület elhagyatott, és mára már olyan romos, hogy csak kívülről lehet megtekinteni. Mi azért tettünk egy próbát, mert így is elég látványos.
Az idő nem volt túl biztató, a hegy teteje már felhőkbe burkolózott, de bíztunk abban, hogy mire felérünk, jobb lesz. A szerpentin szerencsére nagyon kellemes volt, valószínűleg nagy tömegek számára tervezték, így a mi kis furgonunk is gondtalanul kaptatott felfelé, miközben egyre kevésbé láttunk már az orrunk hegyénél tovább. Az erdő sejtelmessé vált, a tempónk csiga lassúságúvá, részben a látási viszonyok miatt, részben mert folyamatosan megálltunk fotózni a homályba vesző fák rengetegét.
Szép lassan felértünk az 1400 méter feletti út végéhez, amit talán észre sem vettünk volna, ha nincs két koromfekete ló az út mentén. De szerencsére ott voltak, aztán eltűntek, mint a kísértetek. Hideg volt és fújt a szél, és mi azt sem láttuk merre induljunk el, így a lábunk elé nézve próbáltuk követni a burkolatot, amíg egy monumentális lépcsőhöz nem értünk. Sejtettük, hogy ennek a tetején áll majd az ufo, de fogalmunk sem volt róla, hogy mennyit kell felmennünk, és mekkora lesz.
Egyszer csak megjelent egy óriási árny a szürke felhőrengetegben, és szinte hanyatt estünk. Teljesen sci-fi hangulat volt!
A nagy szélben hol feltűnt az épület kontúrja, hol elveszett a váltakozó sűrűségű ködben. Körbejártuk, így legalább jobban szemügyre vehettük ezt a beton óriást, majd visszaültünk a kocsiba társasjátékozni, hátha később jobb idő lett. De nem lett. Összesen talán 20 másodpercünk volt, hogy két felhő között tisztábban lássuk mi is van körülöttünk, és csak néhány szélerőmű árulkodott arról, hogy itt bizony a távolban is van valami.
Tekintve az időjárási viszonyokat, visszavonulót fújtunk, és a korábbi útvonalról kiszemelt arany kupolák felé vettük az irányt, így kerültünk Shipka település ortodox templomához, aminek a parkolója végül az esti szálláshelyünk lett.
Másnap újult reményekkel vágtunk neki a hegymenetnek, és a furgonlakó életmód – azaz, hogy nem sietünk sehová, másnap is visszamehetünk egy látnivalóhoz, ha a közelben alszunk – meghozta a gyümölcsét. A felhők visszavonultak a magasba, és elénk tárult a hegyvidék, a modernista beton tömb, és még több emlékmű is a messzeségben, amit később célba is vettünk. Most már könnyebben megtaláltuk a lenti parkolót is, a felfelé vezető ösvényt és az erdőn is jobban átláttunk. Persze az előző napi homályba vesző élményeinket nem cserélnénk le semmire, mert nagyon vagány volt!
Egy kis hegyi séta után átgurultunk a magaslaton a szemközti emlékműig, oda is felsétáltunk, és gyönyörködtünk a környező domborzatban. Innen visszatekintve búcsúztunk ettől a különös alakú monstrumtól a távolban.
világjáróshake 