Partmenti városok
Kotor fellelkesített minket, hogy még több városba nézzünk be és sétáljunk egy jót. Dél felé haladva egyre csak nőtt az út és a tenger közötti mélység, míg egy nagy jobb kanyar után magas szállodák csúcsosodtak ki a mélyből. Első ránézésre nem volt túl hívogató, ahogy fittyet hányva a szín és formai azonosságokra törnek fel az ég felé az egész városban. Olyannyira nem tetszett, hogy először észre sem vettük, hogy hol lenne érdemes megállnunk és megnézünk az óvárost. Miután elértük a Budvából kivezető körforgalmat, tettünk egy 180 fokos fordulatot és visszakanyarodtunk.
Jónak láttuk, ha egy külvárosi parkolóban állunk meg és két lábon közelitjük meg a város belsejét. Ez lefelé kellemes volt, szép volt a kilátás, láttuk a célt. Budva régi városa mit sem különbözik a többi hasonló kaliberű városkától, legalábbis nekünk semmi különös nem volt benne. Egymás mellett sorakoztak az ékszerboltok, nem is nagyon volt másfajta bolt. Vajon, hogy működik mégis mindegyik? Ami azért tetszetős, hogy a várfalba vájt ovális lyukon keresztül ki lehet jutni a szép tengerpartra. A panorámába beleillő kis sziget töri meg a végtelen tenger látványát.
A szikla mentén kialakított útvonal egy kicsit eldugottabb partszakaszra vezet, ahol gyanítjuk több százan szoktak fetrengeni a nagy hőségben. Így márciusban azért elég koszos volt, szana-széjjel hagyott székek, napernyők fogadtak minket és persze csomó macska. A szikla tetején ott állt az autónk, de útvonal nem vezetett fölénk, így kénytelenek voltunk ugyanazon az útvonalon felmászni az autóhoz.
Ha valaki Budvában jár, mindenképp menjen el utána Sveti Stefanba, mert a tenger színe valami eszméletlen szép. Hosszú kavicsos part, a parthoz közel türkizkék víz, vörös-fehér kövek keveréke. Minket is magával ragadott a látvány és két egyhelyben levős napot is tartottunk itt, hol magasabbról, hol pár méternyire a csodaszép víztől.
Tervbe volt, hogy megnézzük Sveti Stefant. A város látképe, a kis félsziget a vízben már megnyerő volt, és tudtuk, hogy ez kívülről szép igazán, de ha már ott vagyunk, hát ne hagyjuk ki. Másnap mikor ráléptünk a városba vezető útra, egyből ott termett egy montenegrói és elmagyarázta, hogy ide csak akkor tudunk bemenni, ha előre időpontot foglalunk. Hupsz. Ki gondolta volna, hogy egy városba lépéshez is időpontot kell már foglalni. Ez ugyan kimaradt, de csöppet sem sajnáltuk. A külvárosi részt azért megnéztük, eljutottunk megint a homokos tengerpartra, de fürdeni nem volt kedvünk a szemerkélő esőben.
A három meglátogatott város közül nekünk Kotor került a dobogó élére, de örülünk, hogy a többi helyen is jártunk. Ha valaki nyaralni jön, inkább az utóbbi két város környékét válassza. Nem elfelejtendő tény, hogy a városokból indul a hegyen át kanyargó útvonal a Lovcen nemzeti park tetejére a mauzóleumhoz, amit mindenképp nézzetek meg, ha Montenegróba jártok.
világjáróshake 