Éjszakai helyeinket továbbra is a tengerpart vonzáskörzetében keresgéltük. Ez szerencsére már első este is sikerült, ahol egy kevésbé forgalmas út mellett találtunk egy-két lakóautónyi helyet. Innen le lehetett menni a sziklák fölötti kis sétaösvényre. Szuper jó érzés volt megint ilyen helyeken megtenni a reggeli sétáinkat. Felüdülést, nyugalmat árasztóak. Sajnos már itt szembesültünk avval, hogy az emberek hihetetlen mennyiségű szemetet képesek termelni és azt bárhol, lelkiismeret furdalás nélkül képesek eldobni. Műanyagszék lábak, használt pelenka, sörös dobozok, nedves törlőkendők hada, műanyagflakon rakások. Miközben ott zöldellnek a fák, bimbóznak a rügyek és ott a gyönyörű Adriai-tenger. Szomorú. (Pedig ez még a baráti látkép volt a későbbi déli országokhoz képest.)

Másnap miután megint tettünk egy kis kitérőt szeretett GPS-ünk kalandozó kedve miatt, kikötöttünk egy út menti kitüremkedésen, 180 fokos panorámával a tengerre és a kis szigetekre. A naplemente pazar volt, az autók zaja távoli.

A következő nap megnéztünk egy campinget. Az a jó a szezonon kívüli lakóautózásban, hogy még minden camping (ami legalábbis nincs lezárva) ingyenes és nincs senki. Tavalyi emlékeink felderengtek, amikor egymás hegyén hátán kb 2 méterre parkoltak az autók, ahol 50 emberre van egy wc. Valószínűleg nyáron itt is ez a helyzet. Ez a hely konkrétan a tenger partján volt, alig pár méterre parkoltunk a víztől.

Ez a hely annyira megtetszett nekünk, hogy végre először az utazás alatt kipróbáltuk a függőágyat. A reggeli napfelkelte, a vízen tükröződő fények, a halászok látványa egyértelművé tette, hogy mi nem megyünk sehova innen, maradunk még egy napot.

A part mentén lehet sétálni, van nagyobb placc akár tollasozni, s elég árnyékot adnak a fák. Idilli hely volt nagyon. Békét árasztó.

De ha már utazunk, akkor „lássunk is valamit” elven, összeszedtük a cókmókunkat és továbbálltunk.

Olyannyira nem tudtunk szabadulni az előző napi élményeinktől, hogy másnap is egy hasonló helyet kerestünk, miután Trogir összes útvonalait bejárva végre ráakadtunk a mi földes utunkra, ami kivitt a városból egy kis nyúlványra, ahonnan rá lehet látni Trogirra és Splitre is. Ez a hely népszerűbb volt, többen pecáztak, de volt aki kirándulni ment. Bár visszasírtuk az előző helyet, azért itt sem panaszkodhattunk.

Hogy egy kis változatosság legyen az éjszakai helyeinkben, egy napra szakítottunk a tengerrel és egy tó partján telepedtünk le. Egy hattyú pár és néhány kacsa, ők voltak a mi társaságunk.

Utolsó előtti éjszakánk helyéül egy szuper kilátással rendelkező hegyet választottunk. Innen több túraútvonal is indul, aranyos hogy a sok kő között kőből csináltak egy kis útvonalat, ami az arra túrázókat segíti. A hihetetlen kilátáshoz azért mindig hihetetlen nagy szél is párosul. Ez most is így volt, de a társasjátékok hevében ez nem zavart minket.

Boszniai kiruccanásunk után még utoljára aludtunk egyet Horvátországban, egy kis kikötőben, egy kagylótelep mellett. Hasonló helyen aludtunk már korábban is, csak ott több ház vett körül minket, így nehézkesebb volt a mellékhelyiség keresése.

Összességében Horvátországban könnyű volt helyeket találni, sok lehetőség volt, nem csak azok, amiket a szuperkirály park4night alkalmazás súgott. A szemét az első éjszakai helyünk után pedig kevésbé volt jelen többi szálláshelyünknél, aminek örültünk.