Ez a mi aduászunk ebben az országban, ami egy nagy zsákbamacska volt a számunkra, mert még sosem voltunk Európán kívül. Mára már tudjuk, hogy ez egy olyan zsákbamacska, ahol csak nyerőt lehet húzni! Törökország ugyanis a hírek és aggodalmak ellenére fantasztikus, rengeteg csodát és meglepetést rejt, telis-tele kedves és segítőkész emberekkel.

A legpozitívabb csalódást maguk az emberek okozták, mivel annyira közvetlenek, mosolygósak, nyitottak, amilyenekkel Európában nem is találkoztunk, persze lehet, hogy az utazásunk elején még mi is zárkózottabbak voltunk. Ha kisebb településeken megállunk fotózni, biztosan akad valaki, aki meglepetten üdvözöl minket, megkérdezi honnan jöttünk, merre tartunk. Ha betévedünk egy boltba, pékségbe és kezdődik a mutogatás a közös nyelv híján, akkor mindenki jó kedélyű és szeretne a kedvünkre tenni. Pár napja amikor beültünk teázni, a szomszéd asztalnál ülő idős ember meghívott minket egy szezámmagos perecre, amit az utcai árustól vett. Esténként ha nem a természet lágy ölén megbújva állunk meg, akkor néha bekopognak és üdvözölnek minket a hazájukban, örülnek, hogy itt vagyunk, főleg az olyan helyeken, amit ritkán látogatnak turisták.

A rendőrök – akikkel hetente többször is kapcsolatba kerülünk- mindig nagyon kedvesek, rettegésre soha nem adnak okot, pedig mindig van egyikőjüknél egy géppisztoly. Amint látják, hogy nem vagyunk törökök, már mosolyognak is, mert ők is sejtik, hogy nem fogjuk érteni egymást. Ha magányosan állunk egy éjszakai helyünkön, odajönnek érdeklődni, hogy minden rendben van-e.

Egyszer még fel is kértek rá, hogy kövessük őket, mert azt a helyet nem tartják biztonságosnak, így elkísértek egy benzinkút parkolójáig, ahol az egyikőjük még kért is egy közös fotót velünk a furgonunkból. Mindig érdeklődnek, hogy kik vagyunk, honnan jöttünk, merre tartunk, és a „Magyarisztán” és pár úticél elhangzása után általában vidáman kezet ráznak velünk és magunkra hagynak.

Persze nem kell, hogy mindig közvetlen kapcsolatba kerüljünk a helyiekkel, hogy szimpatikusan legyenek a számunkra. Elég látni, hogy milyen módon élnek, mennyire szeretik a természetet, még ha a szemetelésben élen is járnak. Mindenhol képesek megállni, ahol kicsit is szép a táj, kicsapják a kemping székeket, és kiülnek teázni, vagy sütögetnek. Egyedül, vagy családosan, de nem a négy fal között ülnek.

Ennek köszönhetően az ország tele van grillezésre alkalmas helyekkel, nagyon szépek és igényesek a parkok, zöld területek, virágzik a piknikezés. Sokszor a vendéglátó helyekre is saját piknik kosárral ülnek be, és csak teát rendelnek, ami senkit nem zavar, nem jön az „itt csak azt fogyaszthatod, amit itt vettél”. A családosokra, gyerekekre nagy figyelmet fordítanak, óriási játszóterek vannak hatalmas, bár nem mindig szép játékokkal. Néha még a semmi közepén is találunk játszótereket, de amiből még több van, az a szabadtéri kondi park.

Az egyetlen rossz pont az a vezetési stílus, de ha felkészülünk rá, hogy bármikor bármi megtörténhet az úton, akkor balesetmentesen lehet vezetni. A piros lámpánál nem kell meglepődni, ha valaki még átszáguld a kereszteződésen, vagy ha már a melletted lévő leálló sávban sorakoznak a kocsik, hogy zöld jelzésre legyorsuljanak, és bevágjanak eléd. Indexet nem használnak, vagy ha mégis, akkor gyanakodni kell, hogy egyszer csak az autóút közepén félre fognak állni. A körforgalmakban teljesen érthetetlen, hogy kinek mikor van elsőbbsége, általában az erősebb és a határozottabb győz. Sebességkorlátozás csak dísznek van, mert az lenne a veszélyes, ha valaki betartaná az előírt sebességet. Még a rendőrök jelenlétében is fittyet hánynak a legtöbb közlekedési szabályra. Mindezek ellenére egyetlen balesettel sem találkoztunk, pedig nem kevés km-t tettünk meg az országban, és egy-két ingerült dudálás mellett gond nélkül megy a forgalom.

Az emberek mellett a másik nagy meglepetést a vallás okozta, mivel itt a harangszó helyett temérdek hangszórón imára invitáló kántálás veri fel a csendet naponta többször is. A dallam teljesen eltér attól, amit a mi fülünk megszokott, de a hang hordozójától függően ez hol varázslatos, hol pedig csak egy nyekergés a számunkra. Első napunkon egy kedves töröktől megkérdeztük, hogy van-e valami szokás, amire figyelnünk kell a vallás miatt, erre azt felelte, hogy a török egy nyitott nemzet, a mecset Isten háza, függetlenül attól, hogy ki milyen vallású. Persze vannak öltözködési szokások, amiknek mi nem teszünk eleget, de ettől még nem szólt meg minket senki, csak pár furcsán néző szempár kísér néha az utunkon.

Szóval csupa izgalom és pozitívum ez az ország már magában a lakói miatt is, és akkor a változatos tájakról, ókori csodákról, türkizkék vizekről, havas hegyekről, sziklaformációkról, teaültetvényekről még nem is esett szó, de valamit a következő bejegyzésekhez is hagyni kell!