Távolodva a partoktól, Konya és környéke
Konya városával való találkozásunk egy szerencsés véletlen. Elhagyva a Földközi-tenger partját Cappadókia felé szántottuk a kilométereket havas hegyek között tekeregve, amikor közbejött ez a térképen azért egész nagynak tűnő fekete pötty.
Előre kinéztünk a belvároshoz közel egy ingyenes parkolót, mert megtanultuk, ha ezt nem tessy+k meg, akkor előfordulhat, hogy meg sem tudunk állni. Belefáradunk a körözésbe és végül elhagyjuk a látnivalót. Még ébredezett a város, amikor leparkoltunk az óriási üres parkolóba. Nem erre számítottunk, de nem bántuk, hogy ilyen simán ment ez a része.
A belvároshoz vezető úton egyre több csodás épülettel, múzeummal és mecsettel találkoztunk. A város főterén álló mecset -és egyben múzeum- ingyenesen várja a látogatókat. A tulipánokkal övezett macskaköveket koptatva bejártuk az egész teret. Először léptünk be egy mecsetbe, olvashattunk a törökök múltjáról és jelenéről, miközben olykor felcsendült az imára hívó hang.
Miután kicsodálkoztuk magunkat, továbbálltunk és megnéztünk egy gyönyörű kék csempékkel tarkított egykori iskolaként funkcionáló mecsetszerű épületet. Kicsit nyakatekert, de ez a megfelelő leírása.
A városi sétán olykor úgy éreztük, mi vagyunk a látnivaló, a színes ruháinkkal kilógtunk a sötét, fekete ruhákba bújt helyiek közül. A főutcára kitelepült törökök alapmorajlása adta lépteink ritmusát. Kevés zöld övezet volt a városban, de amelyik parkban andalogtunk egyet, ott megint rácsodálkozhattunk az igényesen kitalált virágmotívumokra, az ápolt zöld gyepre és a kikövezett kanyargós utakra.
Miután megnéztünk egy óriási, részletgazdag kő-és fafaragásokkal díszített kaput, visszakanyarodtunk a főútra és betértünk a „konyanüma panorama” múzeumba. Egymás mellett sorakoztak a szebbnél szebb makettek a múzeum udvarán, mind egy mecsetet ábrázolva. Nem csak török, más iszlám vallású országok mecsetjei is fellelhetőek.
A múzeum belsejében egy 360 fokos körpanoráma mutatja meg az igazi török életet, lefesti az utcai életüket, néhány mindennapi tevékenységüket. Hihetetlen minőség, igényes festés, és élethű arckifejezésű embernagyságú bábok.
Mielőtt visszatértünk volna a furgonunkhoz, még besétáltunk egy a török történelmet bemutató megint csak brutál szép és gondos kivitelezésű múzeumba.
Amiről még nem esett szó, az a dervis tánc és Konya ebben világbajnok. A kulturális center előtt kialakított kör színpad várja a kíváncsiskodókat. Téli szezonban minden szombaton, nyártól pedig minden nap. Nekünk ez sajnos kimaradt, de aki tudja úgy alakítani az utazását, hogy ezt lássa, biztos remek élménnyel gazdagodhat. Mi igyekeztünk Cappadókiába, és nagyon nem bántuk meg, de erről bővebben nemsokára írunk.
A nagy igyekezés közben azért maradt időnk egy kis kiruccanásra a természetbe, a közeli Meke kráter tóhoz, ami a környék kopárságával együtt is lenyűgöző volt. Sőt, talán pont attól!
A víz vöröses árnyalata és a környék szürkés zöldes színei nagyon drámai hatást keltettek a borús, már majdnem viharos éggel. Mivel tényleg lógott az eső lába, ezért csak egy kis kört tettünk, de így is találkoztunk helyiekkel, akik a jó szokásukhoz híven kicsapták a kemping felszerelésüket, és sütögettek a szabadban.
Ha valaki az ország belsejébe téved, ne hagyja ki a fent leírtakat!
világjáróshake 