Pamukkale, a “pamut vár”
A spontaneitás sokszor övezi a programjainkat a furgonlakós kalandjaink közben, de Pamukkalénál kifejezetten örömünkre vált, hogy nem tudtunk szinte semmit a helyről azon kívül, hogy valami fehér sziklaképződményeket kell majd látnunk, némi vízzel a travertin teraszokon.
A netes képeken legtöbbször csak egy-egy turista csalogató részlet látszik, mi viszont egy hatalmas fehér pacát láttunk feltűnni a távolban ahogy lehajtottunk egy főútról, és egyre jobban vártuk, hogy megérkezzünk. Az első meghökkenésünk, hogy sokkal nagyobb volt, mint képzeltük.
A második pedig a belépő megváltása után pár méterrel következett: mezítláb kell felmenni a domb tetejére, ahol újra cipőbe bújva élvezhetjük a panorámát, és megtekinthetjük Hierapolis romvárosát is.
Ez a mezítlábas szakasz akkora élmény volt, hogy bármi lett volna az út végén, nekünk ez is elég lett volna. Nem volt még meleg, mégis jól esett a ráncos kőzeten lépkedni, ami finoman masszírozta a talpunkat.
Nagy előny volt, hogy a buszos turisták a fenti parkolóba érkeztek, így lentről közelítve nagyon kellemes volt az emberek sűrűsége, egy-egy szakaszon úgy éreztük, hogy mi vagyunk a fehérség urai.
Minél feljebb mentünk, annál melegebb volt a sziklán végigcsorduló termálvíz, és egyre többen merészkedtek térdig a teraszokban felgyülemlett meseszép vízbe. A gyerekek ruhástul pancsoltak, de mi megelégedtünk a lábáztatással.
Mire felértünk, teljesen felfrissültünk és újult erővel a fenti szakaszt is bejártuk oda-vissza. Ez sok látogatóról már nem mondható el, nekik elég volt a kávézókkal teli szakasz. Részben igazuk van, mert a legszebb rész a mezítlábas útvonal mentén van, de ha már ennyit utaztunk, mi megnéztük a már kevésbé fehéres, szárazabb oldalát is a hegynek, amit egyik oldalról a már jól megszokott ókori romok kísértek.
A város maradványain, sírhelyeken, a színház lépcsőin túl még egy múzeum és egy termálfürdő is várja az ide látogatókat. Utóbbiban romok díszítik a vizet, amit meg lehet nézni anélkül is, hogy megvennénk a fürdő belépőt. A zsúfoltság miatt kihagytuk a fürdést, és úgy gondoltuk, hogy a múzeum is maradjon meg azoknak, akik előtte nem járták végig az antik látnivalókkal övezett görög és török partokat. Így újra lekaptuk a cipőnket, és végigjártuk a masszírozó útvonalat a vízzel teli teraszok mentén, immáron nem csak borongós szürke felhőkkel, hanem az alóluk kibúvó Nap fényével a háttérben.
Turistaként itt véget ért volna a napunk, de mi inkább utazók vagyunk, sokkal nagyobb szabadsággal! Nem kellett a buszhoz sietnünk, ezért sétáltunk még kicsit a faluban, ahol nem titkolt szándékunk volt, hogy együnk egy kis baklavát. Ez jobban sikerült a kelleténél, mert egy kis családi vállalkozás étkezdéjébe kerültünk, ahol a jó hangulat miatt még más finomságokat is megkostóltunk a kötelező török tea mellé. Így találtunk rá az új kedvenc édességünkre, a künefére, amit mindenkinek nagy szeretettel ajánlunk!
Jóllakottan elindultunk, hogy esti szálláshelyet keressünk a közelben, amiben segített, hogy még a vízben tapicskolás közben láttunk egy lakóautót a szemközti dombon egy tisztáson. A naplemente végére rá is találtunk a felfelé vezető útvonalra, és pár kör után arra jutottunk, hogy a másik autó már megtalálta a legjobb helyet, így tisztes távolsággal melléjük álltunk, és megnéztük a naplemente utáni Pamukkalét is.
Az egész élményáradat reggel tetőzött be, amikor kora reggel kikelve az ágyból hőlégballonok keringtek a pamut-szerű domborzat felett. Ez még azt is elfeledtette velünk, hogy nincs már elég elemózsiánk a reggelihez, pedig a hasunkat mindketten nagyon szeretjük.
Utószó:
Régebben sokkal több terasz volt vízzel teli, de mint mindenhol, ahol az ember megjelenik, itt is a természet húzta a rövidebbet. Sok szállodát építettek a környéken, amik lecsapolták a termálvíz forrását, és hanyatlásnak indult Pamukkale pompája. Szerencsére sikerült elérni, hogy megszűnjenek ezek a káros szolgáltatások, és most az időre van bízva, hogy begyógyítsa a sebeket. Addig is csak pár helyen virít a kékes víz, de így is csodás képet nyújt ez a hely. Jó lenne jobban vigyázni a környezetünkre…
világjáróshake 