A hőlégballonok Mekkája
Cappadokia nekünk is azután került fel a térképre, miután láttunk az interneten egy hőlégballonokkal telezsúfolt képet róla. Ez valóság? Vajon mikor szokott lenni ennyi hőlégballon? Ez egy fesztivál? – hát nagyjából ennyire voltunk képben. Bárcsak egyszer láthatnánk…
Az, hogy ez meg is valósult, a legnagyobb meglepetés és a mai napig libabőrős érzés. Akkor még nem gondoltuk, hogy lesz egy négykerekű lakásunk, amivel a több ezer kilométeres akadályok többé már nem lehetetlenek. Cappadokia mellett szóljon az az érv is, hogy Albaquerque azért jóval messzebb van és míg ott „csak” egy fesztivál keretein belül lepik el az eget a színes hőlégballonok, Törökországban napi szinten látni ilyet, ha jó korán kel az ember.
Kora este érkeztünk meg, az előre kinézett park4nightos helyünkre leparkoltunk és reméltük, hogy ma este nem fog minket meglátogatni a rendőrség, hogy elkalauzoljon minket valami biztonságosabbnak ítélt helyre. Ekkor még nem is sejtettük, hogy mennyire tökéletes helyre sikerült megállnunk.
Nagy nehezen, de igyekeztünk éjfél előtt elaludni, mert tudtuk, másnap hajnalban kelünk. Végül nem volt szükségünk az ébresztő órára, a melegített levegő hangja ébresztett fel minket. Először kivettük a hátsó sötétítőt, a még félig alvó üzemmódban lévő szemünkkel láttunk egy-kettőt, de amikor kinyitottuk az ajtót elénk tárult ez a csodás, mesébe illő látvány.
Még a Nap sem kelt fel, a szürke felhők mellett fényes pontok világították be az égboltot. Alig pár méterre tőlünk több hőlégballon is várta az utasait. Sokkal nagyobb kosárral bírnak ezek a hőlégballonok, mint gondoltuk. Semmihez sem hasonlítható. Leírhatatlan élmény.
Annyi hőlégballon szállingózott a fejünk felett, hogy tényleg nem tudtuk hová nézzünk. Egy ideig egy helyben maradtunk, onnan néztük a panorámát, aztán kicsit mászkáltunk, hogy más szögből is lássuk a varázslatot.
Közben egyre többen lettek, néhány esküvői pár is fényképezkedett. Láttunk ázsiai párokat bérelt kocsikkal pózolni, de ez most minket kevésbé sem érdekelt. Úgy tűnt mások sokkal jobban készülnek erre a pillanatra, mint mi. Látszólag. Hogy belül, ki hogy éli meg, az kívülről nem jön le, mindenesetre mi örültünk annak, hogy egyáltalán itt lehetünk és az előző napi esőfelhők már messze járnak. Olvastuk, hogy rossz idő esetén elmarad a program, ezt nagyon nem szerettük volna, mert rezgett a léc, alig néhány csillag pislákolt csak éjjel, reményt hagyva nekünk. Nagy szerencsénk volt.
A több száz hőlégballon, mint egy festmény. Komótos tempóban szemlélték a tájat, ki magasabbról, ki közvetlen közelről. A ballonok egy-két óráig lepik el az eget, utána mintha mi sem történt volna, újra a természeté lesz a főszerep, nincs mi elvonja róla az emberek figyelmét.
A reggeli csoda után kicsit visszabújtunk az autóba, megreggeliztünk és kitaláltuk a napunk további részét. A hőlégballonok látványától kijózanodva, elindultunk felderíteni a terepet. Cappadokiában két skanzen várja a látogatókat és még megannyi ismeretlen hely. Mi kiválasztottuk a Göreme városában lévőt és csak azt látogattuk meg. Szerencsére belépőt, csak a múzeumokba kell fizetni, a többi terület ingyenesen bejárható. Ha úgy döntesz, hogy bemész a múzeumba…: maga a terület, amit körbekerítettek, kb ugyanúgy néz ki, mintha kint sétálgatnál a kerítés túloldalán. Ezen nem érdemes bosszankodni, hisz már bent vagy és Te döntöttél úgy, hogy bejössz és megnézed, hogy mi az, amiért pénzt kérnek el, hogy ez mitől lehet más. A válasz, a sziklába vájt templomrajzok maradványai, festmények, néha egymásra rajzolt alkotások. Sok lakrész és templom elég hasonlóan néz ki, de azért mégis kíváncsiskodva megy be az ember egy-egy sziklaházba.
Merthogy Cappadokia a hőlégballonokon túl is hihetetlenül egyedi hely. Itt az emberek úgy döntöttek, hogy sziklába vájt otthont alakítanak ki maguknak. Nem tudni, hogy miért, mindenesetre furcsa. Ha meg nem a sziklákba, akkor a föld alá építkeztek. Több tucat földalatti város terül el a környéken, amelyekből sokat alagutak kötnek össze. Úgy éltek, mint a hangyák.
Miután túléltük a kisebb tömegnyomort a múzeumban, kiszabadulva mászkáltunk egyet. A környék sok lehetőséget kínált fel, felsétáltunk magaslati pontokra, aztán lecsúsztunk a mélybe és végül magunkhoz híven egy kicsit extrémebb módon, egy szorosban indultunk vissza a kocsihoz. Köveken egyensúlyozva, létrákon felmászva haladtunk az ismeretlenbe, míg végül pont oda lyukadtunk ki, ahol parkoltunk. Mekkora mázli. Pedig fogalmunk sem volt, hogy merre járhatunk. Aki látta a 127 óra c. filmet, annak is eszébe jutott volna néhány gondolat erejéig egy-két filmkocka.
Cappadokia területe hatalmas, könnyű itt elölteni jó néhány napot. Mi végül két nap alatt jártuk be a területet és így is annyit adott. Nagyon különleges hely, máshoz nem igazán hasonlítható.
Aki még többre vágyna az a hőlégballonos kiránduláson túl, az quadozhat, tevegelhet, utazhat lóháton, sok lehetőség van még extrázni és még megfejelni az élményfaktort, aki erre vágyik. A városok a turisták paradicsoma, a törökök nem tudják meghazudtolni magukat. Minden nagyobb látványosságnál tömérdek árus és étel-ital fogyasztási lehetőség van. Aki szeretné, még papagájjal is fotózkodhat?! Picit indokolatlan.
Hihetetlen milyen kreatív módon találták ki, hogy hol és hogy éljenek. Érdemes figyelni a táblákat, sokat segítenek, hogy merre érdemes még nézelődni menni. Így néztünk meg mi is egy magaslati települést ahogy a mai kisebb város felett emelkednek a furcsa lyukas lakrészek.
Ellátogattunk a „kastélyhoz” is. Persze az ember képzeletében megjelenő kastély képhez mit sem hasonlít, mégis ez volt a legmutatósabb és fennköltebb természeti képződmény, amit ezen a helyen láthattunk.
S, akinek eddig nem tűnt volna fel, Cappadokia egy igazán f….a hely!
világjáróshake 