“Kacsa a vízben”

Érdekel, hogy hogyan kerültünk egy, az Atlanti-óceánban lévő, kacsa alakú szigetre? Decemberben hazatértünk első, 5 hónapos felfedezéseinkről. A karácsonyi kaja-dömping, a fülünk mögött lógó bejglik, a szaloncukor kómából ébredezve, egy új év újult erejével szerettünk volna nekivágni a kettes számú Európa-körünknek.
Leültünk hát a laptop elé és tervezgetni kezdtünk. Merre menjünk, mik a ki nem hagyható látnivalók, milyen öltözéket pakoljunk, egyáltalán milyen az időjárás a téli időszakban, déli szomszédainknál? Az erre a kérdésre kapott válaszokon mély döbbenet ült ki az arcunkra. Az egy dolog, hogy Skandináviában tombol a masszív hideg, legyenek is arra mínuszok, na de hogy a kontinens déli országaiban is meg kell fagyni, az kétségbe ejtett minket. Vastag hőszigetelés híjján nem sok kedvünk támadt elkocsikázni Sziciliáig a -1fokban…

A költségvetésünkbe be volt tervezve a külföldi pénz költés, az autó szervizelésére időpontot kapni kész macerának tűnt, már éreztük, hogy nem tudunk egy helyben megmaradni, hajt bennünket a kíváncsiság, így hát elkezdtünk olcsó repülős utakat nézni. Elsődleges szempont volt a jó idő. Keresni egy olyan helyet, ahol az év első hónapjaiban is kellemes az idő. A kocsi tuningolásra várt, mi meg világlátásra. Rövid tanakodás után, úgy döntöttünk, irány Tenerife.

Életünk első nagyobb repülős utazására indultunk. Nagy lelkesen pakoltuk be a lenge pulcsikat, fürdőruhát, naptejet a bőröndbe, ami az elmúlt időszakban csöndben, magányosan porosodott a szekrények tetején. Az utazás alatt megtanultunk keveset vinni magunkkal, hamar megszabni a határt, hogy mik a létszükséges és a hanyagolható tárgyak, így a csomagolás egyszerűen és gyorsan történt. Furcsa volt csak két kézipoggyásznyi cuccot vinni, és egy hétre menni.

A kaland egy nappal hamarabb kezdődött, mert az indulási helyünk Bécs lett. Nosztalgiázva kivonatoztunk szomszédainkhoz, mert anno az interrailes hónapunk első állomása is az osztrák főváros volt. Dideregve eltöltöttünk egy fagyos napot, majd a repülőtérhez közeli lovarda hostelében aludtunk. Az éjszaka folyamán több vendég is betért a szállásra, bár egy valaki ne tette volna… Horkoló emberről már van egy durva történetünk -szintén a vonatozós hónapunkról- de sajnos úgy alakult, hogy még egy hasonló, iszonyat bosszantó emlékünk is lett mellé. A srác nyilván a mellettünk levő szobában aludta az igazak álmát, bezzeg mi!
Az megvan, amikor úgy horkol valaki, ritmusosan, hogy beleremeg a fal? De tényleg. Kiabálhatsz, ajtót csapkodhatsz, átkopoghatsz a falon és s-e-m-m-i. Mondanom sem kell , hogy nem sokat aludtunk az éjszaka, de a szállás a célnak megfelelt. Hajnali fél 5-kor keltünk, hogy átvágjuk magunkat a bécsi külvárosi hajnalon, hogy elérjük a 6-kor induló az „örök tavasz” szigetére induló repülőnket.

Az út félkómásan, félig bólogatós kutyaként egész gyorsan eltelt. Ahogy ereszkedni kezdett a gép, egyre többet leskelődtünk kifelé az ablakon. Sok csodás képet és még több pozitív hozzászólást, élményáradatot olvastunk Tenerife varázslatos szigetéről, mégis amikor először pillantottuk meg madártávlatból a szigetet, elbizonytalanodtunk. Sehol semmi, csak a barna összes árnyalata és egy, magányosan döcögő kamion. Hmm, hmm. Landoltunk. Az első utunk a bérelt autóig vezetett, ahova kisbusszal vittek el minket. Tiszta, új kocsi, ami nem kattog, nem lakható, lefullaszthatatlan és ha egy csepp is ráesik a szélvédőre automatikusan beindul az ablaktörlés. Amikor az autó okosabb, mint Te vagy… Ijesztő. Legalábbis nekünk, mivel a 16 éves furgonunk eddig a valaha volt legfiatalabb kocsink.

Tenerife szigetén két repülőtér van, egy északi és egy déli. Mi a délire szálltunk le, viszont a szállásunk északon volt. Puerto de la Cruz remek választás volt. Turistás hely, de közel sincsene itt annyian, mint a déli nagyvárosban. Könnyen bejárható, rengeteg étterem, fürdő várja az ideérkezőket és még a Loro park is megközelíthető gyalogosan. A szomszéd városok csodaszépek, a színes házak és a barnás-fekete erkélyek elvarázsolják a látogatókat. Így a szálláshoz vezető út, már egy kicsit a sziget megismerésének is a része volt.

Egy nagy út vezet körbe a szigeten, valamint három főbb útvonal szeli át a sziget közepén magasodó Teide vulkánt. Ezek többniyre jól járhatóak, 100km/h sebességgel is lehet haladni, ha nincs dugó. Ami azért előfordul, tekintve hogy ez az egy útvonal vezet elég sok helyre.

Teljesen idegen érzés volt bemenni egy hotelbe, becsekkolni, megkeresni a szobánkat, amihez saját fürdőszoba tartozik. Az emeleti szinten terasz, úszómedence, biliárd és bár várja a vendégeket, ami hatalmas luxusnak tűnt, főleg ahhoz képest, hogy milyen jó áron foglaltuk a szállást. Nem ehhez a komforthoz szoktunk az elmúlt egy évben. Ha viszont erre az egy hétre ezt az életmódot választottuk, akkor azt kihasználjuk, a szó legjobb értelmében. Isteni ételeket ettünk, dőzsöltünk az Atlanti -óceánban, a világ egyik legfelkapottabb állatkertjében-állatmenhelyében voltunk és még sorolhatnám.