„Mini Canyon” spanyol módra

Ez az élményünk egy szerencsés véletlen, vagy inkább direkt véletlen. Azért ez a zavar, mert sokat törtük a fejünket, hogy ellátogassunk-e erre a helyre, hogy szakítsunk-e egy kis időre a partokkal, és beljebb merészkedjünk a sűrűjébe. Se a tervezett útvonalba nem illett bele, se az időjárás nem állt mellénk, hogy könnyebben dönthessünk. Nem árulunk zsákbamacskát, hogy mégis eljutottunk ide. Egy csípős éjszaka után, a reggeli hidegtől hamar felébredve közelítettük meg szép lassan a vörösen izzó hegyeket. A falevelek már ropogtak a lábunk alatt, sületlen gesztenyék hada lepte el a kikövezett útvonalakat, miközben egyre több és nagyobb vöröses óriások magasodtak fölénk.

Egyik másik kipukkadt, így hatalmas lyukak éktelenkedtek bennük. Mindig rá kell csodálkoznunk, hogy mennyire kicsik vagyunk mi emberek a természethez képest.

Bár már közelről megnézhettük, megfogdoshattuk, a kíváncsiságunk nem csüggedt a fenti kilátót illetően. Felgyalogoltunk a hegyre, ahonnan még több vöröses sapka került elő. Nagyon tetszett nekünk a színek játéka. Festeni sem lehetett volna jobb színeket erre a látképre.

Nem vagyunk telhetetlenek, de kiszúrtunk egy kilátópontot a másik oldalon és el akartunk oda nézni. Persze mire felfedeztük, hogy hogyan lehetne bejutni a barlangba, addigra rájöttünk, hogy az óriási lakat valószínűleg nem úgy gondolja, hogy mi ide be fogunk menni. De ekkor a barlang felett parkoló autóból előkerült a pénztáros fiú, aki az eső elől bemenekülve várt az autóban, hogy novemberben van-e olyan bárki, aki szívesen bemenne a barlangba. Hát volt. Mi.
Mindketten először láthattuk egymást szexi hajhálóban és sisakban. A felszerelésünkhöz tartozott még két elemlámpa és ennyi, már mehettünk is. Még sosem jártunk így barlangban, pláne csak ketten. Sok szépsége van a szezonon kívül látni ilyen helyeket. A barlangban többnyire állva lehetett közlekedni, bár volt egy nagyobb „hall” és a vége felé leszűkült a folyosó. Az élmény nagyon feldobott minket, szegény kilátás már nem is érdekelt annyira. Sokat időztünk a barlangban, benéztünk minden zsákutcába, volt hogy lekapcsoltuk a villanyt. Próbálgattuk a barlang (és saját) határai(nka)t. A barlangét könnyebb volt megtalálni, mert olyankor koccant a fejünk a sisakban.