Karmolt partok
Spanyolországról az embereknek legtöbbször a buli, nyaralás és a „vamos a la playa” jut az eszébe. Ez a Déli partokra igaz is, de Észak egy teljesen más világ. Az óceán partvidéke olyan ámulatba ejtő látnivalókat tartogat, ami a várakozásainkat messze felülmúlta, mivel nem is sejtettük, hogy ilyen helyek is léteznek a Földön.
Sok túrázónak lehet ismerős ez a vidék, mert a tájat átszeli a híres El Camino útvonala is. Láttunk bőven hátizsákos embereket túrabakancsban, akik társaságban, vagy magányosan, önmagukban elmélyedve rótták a kilométereket. Egyszer jó lenne, ha mi is megcsinálnánk ezt a gyalogtúrát, de most a furgonnal közlekedtünk a partszakaszok között.
Santander homokos partjainál és nyüzsgő városánál még nem is gondoltuk, hogy hamarosan másik oldalát mutatja nekünk a természet. A tiszta kék eget felváltotta a borongós szürkeség, a lágy hullámokat a fehér tarajok a vízen, a homokos partot pedig az érdes sziklák.
Mit sem sejtve sétáltunk Playa de Sakoneta felé, amikor egyszer csak megláttuk a partvonalat és tátva maradt a szánk. A természet kifordult magából, a sziklák égnek álltak, a víz harcolt a szilárd elemekkel és óriási karmokhoz hasonlóan végigszántotta a sziklás partszakaszt.
Közelről úgy tűnt, mintha egy hatalmas sárkány pikkelyes bőrén sétálnánk, távolról pedig ismeretlen erővonalak sokasága formálta a sziklákból kimart görbülő teret. Messziről a rétegek egy barnás szürke felületet alkottak, de a pikkelyeken sétálva minden sávnak más-más színe volt. Teljesen elvarázsolt minket a természet, és természetesen megint csak a kettőnké volt az élmény, senki nem járt a közelünkben.
A varázslat akár örökké is tarthatott volna, de az emberi „beavatkozás” visszarántott minket a valóságba. Az árapály tömérdek hulladékot, elaprózódott szemetet gyűjtött össze az öböl belsejében, ami csak egy kis szelete annak a kártékony pazarlásnak, amivel az ember a tengerbe ömlő hulladékot termeli.
Bosszankodva mentünk tovább, majd hagytuk, hogy a természet varázsa újra a hatalmába kerítsen minket, ezúttal már a part felső szakaszán, és nagy nehezen búcsút vettünk a látványtól. Azóta is fel-felvillan egy kép a „karmolt partról”, pedig már régen magunk mögött hagytuk. A természet ereje nemcsak önmagában, de bennünk is mély nyomot hagyott.
világjáróshake 