Amerika árnyékában
Amikor a legmesszebb kerülsz otthonról Európában. Cabo da Roca tipikus turista hely, ahol kerülgetni kell mindenkit és majdhogynem sorszámot tépni, hogy le tudd fotózni az emlékművet, hogy igen, itt vagy Európa legnyugatibb pontján, még novemberben is. Innen a legközelebbi szárazföld nyugati irányban Amerika. Mindig kicsit mókás látvány, ahogy a nagyobbnál nagyobb gépekkel fotózzák magukat az emberek. Arra nem gondolnak, hogyha lefotózzák a helyet ahol vannak, akkor is elhiszik nekik, hogy ott jártak? Persze, nem ugyanaz a kettő, de amikor csak a fotó erejéig vannak ott emberek, az azért bosszantó tud lenni, de ők tudják…
Szóval ezek után leróttuk mi is a tisztelet kört a kiépített kilátópontnál és inkább eldzsaltunk a földes, saras kis ösvényekre. Kaptunk egy jó tippet, hogyha már arra járunk, akkor érdemes megnézni a közeli tengerparti szakaszt, csak kicsit túrázni kell hozzá. Annyi baj legyen.
Az idő szuper volt, ahogy távolodtunk egyre kevesebb volt a turista is. Újra csak mi voltunk és a természet. A kellemesnél kicsit mozgékonyabb séta után leértünk a partra, ahol meglepően sokan voltak. Nem ültünk be a tömegbe, inkább elnéztünk mindkét irányba, hogy felfedezzük azt is, amit akkor nem láttunk, amikor leértünk. Választottunk egy tetszőleges követ és leültünk. Élveztük, ahogy a novemberi napsütés égeti az arcunkat. Hallgattuk a hullámok moraját, ami szép lassan egyenletes háttérzajjá alakult. Csodaszép hullámok voltak, mintha egy repülőgép ablakából figyeltük volna a fehér pamacsokat.
Már annyi tengerparton végigsétáltunk, már annyi szikláról néztünk le félően a mélybe, de ezeket nem lehet megunni. Mindig más arcát mutatja a part, s mindig félelmetes az óceán. Ott ültünk sokáig, kézenfogva, csöndben. A szomszédban egy combig vizes nő próbálta élete legjobb videóját és fotóját készíteni félmeztelen tai chi mozdulatokat gyakorló barátjáról. A hullámok azonban sokszor közbe szóltak és meghiúsítottak ezt. Bevalljuk, azért néha odasandítottunk, hogy állnak.
Az egész délutánt lent töltöttük a tengerparton, s talán még több időt is maradtunk volna, ha lett volna nálunk víz, ami a szomjunkat olthatta volna a nagy melegben.
világjáróshake 