A portugál triumvirátus

Az eddigi bejegyzésekből már valószínűleg kiderült, hogy nem kifejezetten a városi közeget keressük ha egy új országba gurulunk át. Az utunknak az egyik nagy varázsa, hogy nem kell minden nap emberek tömegével osztozkodni a kombinón, lökdösve feltuszkolni magunkat a metróra, vagy dudálások közepette várni, hogy a Jászai-Mari tértől eljussunk az Oktogonig mondjuk kevesebb, mint 40 perc alatt. És ez olyan jó, nem hiányzik egyáltalán. Így amikor a nyugodt, csöndes, inkább állatokkal megosztott kis intim szféránkból kimerészkedünk, sokkolóan tud hatni egy nagyváros.

Az első portugál városi élményünk Portoban a metróra való várakozás. Rég nem volt ilyenben részünk. A metrón még bőven volt hely, bár ahogy közeledtünk a központ felé, szépen sorban foglalttá váltak az ülőhelyek. A sok ember mellett ami még szembetűnőbb, az a hangzavar. Eleve van egy déli habitusuk, így nem zavarja őket, ha a kocsi egyik végéből a másikba kell ordibálva beszélniük, pláne ha még a helyi fiatalság a zenéjét is megosztja a nagy közönséggel és akkor, hogy teljes legyen a városkép még egy hajléktalan is felszáll a kutyáival, szokásos nagy szatyrukkal és okostelefonjával. Utóbbi az otthoni körökben nem megszokott. Egyébként más különbséget nem lehetett észrevenni. Se nem jobb, se nem rosszabb a közlekedés errefelé. Mármint a tömegközlekedés… Az autósok nagyon délire veszik a figurát. Kíváncsiak vagyunk ki nyerne a manőverezési versenyben, az olaszok vagy a portugálok. Veszélyesek ahogy vezetnek. Na, de vissza a metróra. Bő fél óra volt míg beértünk a városba, de jobbnak láttuk így, mert sajnos elég sok olyan kommentet olvastunk a lakóautós parkolásoknál, hogy feltörték a kocsit, megkörnyékezték, figyelték az autót.

Nem tudjuk mi lehetett Porto városában, lehet csak egy szimpla szombat az épp nem esős időben, de annyi ember hömpölygött az utcákon, hogy olyan érzésünk volt, mintha valami koncertre vagy fesztiválra szeretnénk bejutni. Ami fokozta az élményt, hogy minden sarkon sült gesztenyét árultak, ami miatt úgy nézett ki a város, mintha mindig égne valami. Portoban már jártunk tavasszal, így mondhatni otthonosan közlekedtünk a belvárosi részben. Porto elég dimbes-dombos, szűk utcákkal teli város, ahol gyönyörű csempézett templomok, homlokzatok teszik különlegessé a várost. Az utcák szűkösségét fokozza a magas, keskeny házikók sora. Ez sem gátolja meg az embereket, hogy kiüljenek még ha alig egy embernyi hely marad az utcán, de érthető, sok-sok hívogató hely közül lehet választani. A folyóparton hatalmas élet van, az árkádok alatt ki-ki árulja a maga kis portékáját, minden második étteremből szól a zene, ami sokszor vetekszik az utcazenészek hangerejével. A folyó túloldalán hatalmas betűkkel hirdetik magukat a borászatok. Ez inkább turistás negyed, de érdemes átmenni a hídon, mert onnan lehet jól látni Porto varázsát. A három említésre kerülő város közül, nekünk ez adta a legtöbbet. Úgyhogy ha valaki Portugáliába szeretne menni, akkor ne felejtse ki a listáról Portot.

Portoból lecsurogva pár nap alatt már Lisszabonban voltunk. A parkolásnál itt is törekedtünk arra, hogy a belvároson kívül maradjunk, de szerencsénk volt, mert egy kívánt látnivalóhoz közel találtunk is egy őrzött parkolót. Az első amit Lisszabonból láttunk az egy ipari negyed volt, omladozó vakolatokkal, építkezéssel a közelben, forgalmas híddal és negyed óránként a fejünk felett elszálló repülőkkel. Nem egy szenzációsnak tűnő entré így elsőre, mégis ez adta a környéknek a báját. Ezen a helyen található az úgynevezett LX factory, ahol a vendéglátói egységeken kívül egyedi start up-os tervezők által készített mindenfélék kaphatóak. A hely egyediségét az ipari negyed lepukkant hangulata és az underground világból származó street artok teszik izgalmassá. Mondjuk otthon elég sok hasonló hely található, ezért a „wáó” érzés elmaradt. Másnap besétáltunk a város központjába. A befelé vezető út nem túl szép, kicsit koszos, folyton építkezésekbe vagy útépítésbe botlottunk, a házak állapota sokszor megkérdőjelezhető. Kiérve a tengerpartra és a nagy főtérre azért elkapott a főváros hangulata. A jövő-menő emberek sokasága, a kéregetők és a karácsonyi díszek mutatták a főcsapást. Kb 20 méterenként hol az egyik, hol a másik oldalán „zenélt” valaki, ettől hatalmas volt a hangzavar. A kedvenc életművészünk a talpig indiánnak öltözött férfi volt, aki bokáig érő fejdíszben próbálta hitelessé tenni magát. Bár előző nap kinéztünk egy-két látnivalót, végül nem sok helyre jutottunk el. Inkább csak mászkáltunk, mentünk a lábunk után. Felmásztunk pár kilátóponthoz, s onnan szúrtuk ki a következő célállomásunkat. Lisszabon nem rabolta el a mi szívünket, de azért találtunk kedves kis részeket, ahol a szép kövekkel kirakott utakon lehetett föl-le kacskaringózni, néha megpillantani a tengert. A régi villamosok nagyon aranyosak, talán azok tetszettek a legjobban, ahogy sárgán vagy pirosan színesítik nagy nyikorgások közepette a várost. Ez olyan portugálos. Ez persze a mi benyomásunk, mindenki utazzon el és döntse el maga!

Hogy teljes legyen a triumvirátus, még megosztanánk pár gondolatot Faroról. Ez a város kicsit csalódás volt a számunkra. Ha valaki beírja a város nevét azonnal gyönyörűbbnél gyönyörűbb homokos tengerpartok, homokszínű sziklákat fog látni, kéknél kékebb vízzel. Hát igen, ez itt a becsapás. Persze ezek a helyek nincsenek nagyon messze, max háromnegyed óra kocsival, de a városhoz semmi köze. A városnak kicsi partja van, az is inkább csak a hajóknak. A víz sekély, a táj kiapadt, nem túl szép. Az óvárost körbeöleli egy városfal és talán ez a legizgibb, amit el lehet mondani Faroról. Ha azonban óceánpartibb városba mennétek, akkor inkább menjetek el Lagosba. A városfal itt is megtalálható, de valahogy sokkal barátibb, kedvesebb hely, olyan tipikus „ nyaralós” hely. Vannak szép templomok, van főtér, körbe lehet sétálni a város peremén, de ha valaki homokos partra vágyik, vagy szörfözésre, azt is megkapja.

Bár a három fent említett város közül csak Porto nyerte el igazán a tetszésünket, azért érdemes mindegyik városba ellátogatni, és ha több napunk van, akkor mindhárom környékén van még bőven látnivaló (ezek némelyikéről írunk külön is)! Nem mellesleg ezekben a városokban “Pastel de Nata” is kapható, ami olyan mennyei ízű, hogy egyből még szebb lesz a világ!

  • Ha Portoban járunk, érdemes felkeresni Costa Nova csíkos házait a homokos tengerpart mellett, vagy egy kis időt szakítani hajókázásra vagy autókázásra a Douro-folyó völgyében, akár borkóstolással egybekötve. Utóbbi nekünk a rossz időjárás miatt kimaradt, így kénytelenek leszünk a jövőben pótolni.
  • Lisszabontól nem messze található Sintra színpompás palotája, ahová turista buszokkal is el lehet jutni, és a kihagyhatatlan Cabo da Roca, Európa kontinensünk legnyugatibb pontja. Bár ez a pont túlzottan is turistás hely, innen egy kellemes sétára és egy kis köves úton való ereszkedésre található egy varázslatos homokos sziklákkal tűzdelt tengerpart, a Praia da Ursa.
  • Faro repterétől nagyjából 50 km-re található Algarve partszakaszának talán legizgalmasabb része, ami pár óra alatt könnyedén végigsétálható. Percenként ámulatba ejtő barlangok, partfalak, sziklaszirtek övezik az útvonalat. A túra két part között, Praia de Vale Centeanes és Praia da Marinha között húzódik.