Nem csak a lakatlanban jártunk!
Bár Norvégia leginkább a lélegzetelállító tájairól híres, azért nem kell csukott szemmel járni a városok között sem. Egy-egy városi séta alatt jó érzés volt belekeveredni a városok morajába, nyüzsögni a helyiek között, kicsit turistáskodni, enni valamit anélkül, hogy magunknak kellett volna elkészíteni a menüt és betonon, macskakövön járni a fű és a sziklák helyett.
Bár nem láttunk minden nagyvárost, de erről a háromról jó élményeink születtek:
Ahol minden 6. ember diák – Trondheim
Az azért nem semmi! A város lüktetését az egyetemisták hada határozza meg. Ha még egyetem előtt állsz, vagy újra beülnél az iskolapadba, vagy már benne vagy nyakig, netán csak olyan jól érzed magad így, hogy még mindig diák vagy és lehetőséged nyílik utazni, hát ne habozz, látogass el ide és élvezd! Itt minden a diákéletről szól. Akármerre mész a városban, mindig fiatalokba ütközöl, ahogy mi tapasztaltuk; szó szerint is. Az egyetemi részleghez hozzátartoznak a hiperszuper kollégium negyedek, a klubok, hatalmas bicikli tárhelyek, ki-és beülős helyek nagy választéka és persze ahol minden út összeér, a mosoda. Van egy hangulata, ahogy rejtegetni kell egymás elől a két hetes fehérnemű szennyest.
A városban cikázva találkoztunk új építésű, furcsa modern házakkal, a szokásos „váci utcával”, de sétálgattunk egymást ölelő színes fa házak között, cégérek és virágok kíséretében. Utóbbi hangulata inkább megfogott minket – kéz a kézben andalogva az óvárosban – annak ellenére, hogy szakmai kötelezettségek is vezérelni szokták a városi sétáinkat…de ez van, ha egy építész van a családban.
A helyiek itt sem tudják megállni, hogy ne mozogjanak. Futnak, bicikliznek vagy eveznek a városban folydogáló folyóba, vagy csak épp kifekszenek- mint mi- a parkba, messze a játszótér és sirályok zajaitól. Ez utóbbi végül nem is olyan messzi, ha a sütkérezés némi elemózsia majszolásával is jár, mert olyankor egyből megjelennek a bátrabb és szemtelenebb sirályok.
A palák árnyékában – Ålesund
Amióta kitaláltuk, hogy nekiindulunk Európának, azóta Ålesund bakancslistás hely. Semmit nem tudtunk a városról, csak az interneten látott képek vonzottak ide minket. A palatetők szürkésségét olykor megszínesítik a múlt században épült színes házak variációi egy városra. A szürkeség ellenére nekünk mégis tetszett, és színkereső útra indultunk.
Kis sétálás után meg is találtuk a színes kis házakat. Ezek hol a tenger partján cölöpökön állva várják a jövő-menő hajókat, hol a város közepén elterülő magaslaton állnak magányosan. Bájos kis helyek és szűk utcák között motorcsónakok és hajók himbálóznak a hullámzó tengeren.
A város kicsi, könnyen bejárható, emberek csak mérsékelten szállingóznak. Városi sétánk közben betértünk a helyi skanzenbe, ahol életnagyságú viking hajókat is kiállítanak a számtalan zöldtetős fa házikók mellett.
A már korábban megszokottnak mondható fa házakból álló városképet felváltották a magas, széles kő épületek. Ålesund macskakövein járva nem azt éreztük, hogy Norvégiában vagyunk. Olyan volt mintha egy másik ország kis ékszerdobozában lennénk. Ez azért nem tartott túl sokáig, mert ahogy megmásztuk a 418 lépcsőfokot és felértünk a helyi kilátóba, újra norvég földön éreztük magunkat. Ålesund városát ugyanis fjordok és szigetek ölelik körbe, ahova híddal, vagy tenger mélyén fekvő alagutakkal lehet eljutni. Elég izgalmas élmény tekeregni a hegy oldalában, majd lemenni a tenger mélyére és vissza jutni a föld felszínére.
A szigeteken kalandozva könnyű hegyekbe botlani. Érdemes felmászni rájuk, mert a kilátás pazar. Eddigi panorámáink közül ez az egyik kedvencünk a brutális szél ellenére. Míg az egyik oldalt ott vannak a fjordok a tarajos hegyekkel, addig a másik oldalon a nyílt óceán ölel körbe minket, nem beszélve a hegyen lévő tengerszemekről vagy a hegy lábánál fekvő partszakaszról, amit itt-ott egy világítótorony díszít.
Színes kapucnik alatt – Bergen
Esernyők hada, kapucniba bújt emberek, gumicsizmák halk trappolása a pocsolyákban. Ez Bergen, Norvégia második legnagyobb városa. Szerencsére nagyváros létére az ember mégsem érzi magát elveszve a sodró tömegben, összenyomva a hatalmas épületek között. A főtéren suhanó színes foltok mozgását halk harmonika szó kíséri, örökösen egy dalt játszva. Innen a szélrózsa minden irányába kis utcák nyílnak, amik vagy egy parkhoz, vagy az óvárosba, vagy a híres turistáktól hemzsegő halpiachoz vezetnek. A dimbes-dombos macskaköves utcák bája keveredik a főként fehér, olykor színes fa házak kavalkádjával, ahol könnyű eltévedni. Ha az ember megtanul védekezni az eső ellen, akkor ez egy igazán élhető város.
Bergen természetközelsége jó pont. Hét különböző méretű hegy öleli körbe a várost, melyekre mind fel is lehet mászni, így többféle perspektívából is lehetőség nyílik rálátni a tengerbe nyúló városra. A legközelebbi magaslat ráadásul a városból indulva fél órán belül megmászható, és még kalandos játszótér is van a tetején, nem (csak) gyerekeknek! Legalább is reméljük, mer mi is kipróbáltuk!
világjáróshake 