Norvégiai utazásunk során nem egyszer merült fel bennünk a kérdés, hogy mit is csinálhatnak emberek egy-egy eldugott kis helyen? Nem csoda, hogy ilyen elszigetelt helyeken is élnek, hiszen az ország nagy része lakhatatlan, így minden élhető zugot benépesítenek a hegyekben és a szigeteken. Sok település van, ahova legalább egy komp, két alagút és egy híd vezet, de mégis takaros kis házakat találunk. Azokból is legalább hármat, amik úgy látszik már megérdemlik a közvilágítást!

Plusz hozzátartozik az igazsághoz, hogy ezekre a helyekre legtöbbször egy sorompón át vezet az út, amit telente lezárhatnak a rossz útviszonyok miatt. Tehát egy keményebb télnél (ami Norvégia északi részén -20 fokos hideget és jó másfél méter havat jelent) könnyen előfordulhat, hogy hosszú napokig behavazódsz, várva a hó eltakarítását. Ezek a „semmi közepén” lévő helyek többnyire tengerek mellett, fjordokban vannak elrejtőzve, vagy éppen 1000 méter magasan egyszer csak megjelenik egy-két házikó, ahol éppen virágot locsol egy néni.

Elképzelni sem tudjuk, hogy mi késztethette ezeket az embereket arra, hogy ennyire kivonják magukat a civilizációból, még akkor is ha tudjuk, hogy a norvégok természetközelisége egyedülálló és inspiráló. Ti vágytok egy ilyen életre? A kilátás pazar, a szomszédok jó 10 kilométerre vannak, gyakorlatilag a természetben vagy amerre csak ellátsz, kirándulhatsz, állatokat tarthatsz, horgászhatsz…de vajon nem válnak magányossá itt az emberek? Nem hiányzik a szociális élet? Elég az inger? Megannyi kérdést tudnánk feltenni ezeknek az embereknek, de erre még nem került sor. Talán majd legközelebb bekopogtatunk egy ajtón.

Tükör, Norvégia

Habár a mai társadalomra jellemző a rousseau-i „vissza a természetbe” gondolat, ez annál is több. Mi is többször eljátszottunk már a gondolattal, hogy jó messzire el kéne költözni a városok zajától, de eddig akárhányszor végigmegyünk egy kis vidéki falun – ami csupán egy utcából áll, ahol a lakosság háromnegyed része nyugdíjas – , mindig összenézünk és rájövünk, hogy ez azért nem menne. Még keressük a nekünk való helyet.