Szó szerint. Ha hív a természet, wc híján az embernek fel kell találnia magát. Nincs mindenhol benzinkút, vagy wc-s megálló az úton, így ki kell alakítani új szokásokat, használni kell a kreativitásunkat. Lassan két hónapja vagyunk úton és bár nem készítünk közben fotókat, de szinte unalmas lesz majd otthon a csempéket nézni a szemközti falon. Fontos, hogy az ember láthatatlanná váljon, megtanulja a lehető legkedvezőbb pozíciót, gondoskodjon a megfelelő takarításról, tisztelje a természetet és a többi természetjárót és persze tudjon jól időzíteni.
Furcsa mód az egyik vicces elfoglaltságunk lett az út során, hogy út menti wc-ket fotózunk, mióta Skandináviába értünk. Itt ugyanis amilyen illemhelyeket építenek a nagy semmi közepén, az valami hihetetlen! Sokszor nagyobbak, mint a lakóautónk és olyan designt kapnak, hogy az ember el sem hiszi, hogy ez „csak” egy wc. Norvégiában sok útvonalon még neves építészeket és tájépítészeket is felkérnek, hogy minél igényesebb megállóhelyek szülessenek, ezért is került ide ez a bejegyzés. Vannak köztük hullámzó beton-budik, üvegezett, belülről átlátszó felületű falak, napelemes mobil wc-k, zöldtetők kis fenyvesekkel és helyi építészetet idéző burkolatok, de beszéljenek inkább a képek helyettünk!

Eddigi kedvenceink: