Deja vu élesben

Utazásunk egyik fő célja volt visszatérni Észak-Norvégia eldugott kis városába, Altába. Közösen egy évet éltünk itt, ezért már akkor nagyon izgatottak lettünk, amikor a távolból feltűntek a már jól ismert hegycsúcsok. Voltatok már úgy, hogy valamit annyira nagyon vártatok, hogy amikor bekövetkezett, akkor nem tudtatok mit kezdeni az érzéssel? Hát mi valahogy így voltunk vele. Tök jó volt újra azokon az utakon sétálni ahol két éve tettük, bemenni ugyanazokba a boltokba vásárolni, rájönni, hogy az eladók sem változtak semmit, belesni a régi albérletünk ablakán, találkozni régi ismerősökkel, megmászni a már jól ismert hegyeket, jól beöltözni a szél ellen a kicsi kis központba. Ugyanaz volt, de mégis más. Bár eltelt két év, Altában nem sok minden változott. Talán úgy lehetne a legjobban megfogalmazni, hogy nem éreztük otthon magunkat. Jártuk az ismert útvonalakat, de mégis fejtörést okozott hol aludjunk négykerekű otthonunkkal, ettől vált mégis idegenné a hely.

A természet adta látvánnyal most sem tudtunk betelni. Annyi kék árnyalat jelenik meg egyszerre a szem előtt, hogy annyi nincs is!…és azok a naplementék! Minden nap más és más újdonságot lehet felfedezni az örökmozgó természetben.

Alta egy tökéletes hely azoknak, akik odavannak a természetért, szeretnek kirándulni, biciklizni, téli sportokat űzni (a fél éves télnek köszönhetően ha akarsz, ha nem, egy idő után valamilyen síléc kerül a lábadra). A környék tele van különböző magasságú hegyekkel, a kezdőtő a haladóig mindenki megtalálhatja a megfelelő kihívást a számára.  Minden hegy tetején kis postaláda várja a csúcstámadókat, ahova beírhatod a neved az utókor számára, hogy igen, te itt jártál. Érdemes beszerezni, vagy kikölcsönözni a túrakönyvet Alta környékéről, ami minden kirándulásról részletes leírást tartalmaz.

Altában nyár végefelé megrendezik a „ Három csúcs” hetét, amikor egy hét alatt három kisebb csúcsot megmászva egy pólót adnak jutalmul. Ez sokaknak jó inspiráció, lehet bővíteni a ruhatárat, és még csak fizetni sem kell érte! Ha már hegy, akkor érdemes megemlíteni Finnmark megye legmagasabb hegyét a Haldde-t, ahova az elvetemült norvégok hatalmas vikingordítások közepette futnak fel évente egyszer csúcstámadás gyanánt.

Észak-Norvégiában már 3 évesen sílécet adnak a gyerek lábára, gyakoriak a heti túrázások, így a 65 éves nyugdíjas röhögve előz le legújabb biciklijével egy emelkedős kanyarban. Ha valaki erre járna évszaktól függően menjen kirándulni, mert nagyon megéri.
Ha művelődni vágysz, nézz be az Alta múzeumba, ahol ősi sziklarajzokat nézegetve sétálhatsz egy fjordban. Ha még nem jutottál el a Grand Canyonba, nézd meg az Alta kanyont, az sem csúnya.

Ne érd be Altával, látogass el Kautokeinoba a méltán hires rénszarvas világbajnokságra, kóstolj bele a számi kultúrába, nézd meg a „világ végét” a Nordkappon, ha mázlid van, akkor látsz is valamit a ködön kívül.
Ez csak néhány tipp. Először úgyis azt fogod kérdezni magadtól, hogy itt, hogy lehet élni? Majdnem a világvége. Ha azonban eltöltesz pár napot, nézed a változó természetet, átveszed szép lassan a norvég mentalitást, realizálod, hogy itt nincsenek jelzőlámpák, mégsem kell attól félned, hogy elütnek, vagy nem állnak meg a zebránál. Más világ a maga komótos tempójával, ami jól esően rá tud ragadni az emberre.