Első megállónk a magyarok által kedvelt Horvátország volt. Kíváncsian vártuk mit tartogat számunkra február végén az Adria. Azt gondoltuk, hogy tömegre nem kell számítanunk, de azért mégis meglepett minket, hogy mennyire kihalt a tengerpart. Legtöbbször munkásokkal találkoztunk, akik épp a part menti sétányokat betonozták, vagy új térköveket raktak a kibővített parkolókba. Néha megpillantottunk egy-két emberárnyat, babakocsis anyukákat, öreg bácsikat bottal cammogni, de leginkább csak az autókban ülve láttunk embereket. A boltok zárva voltak, az éttermek előtt egymás hegyén hátán álltak a székek és napernyők által rögtönzött kis szoborművek. Úgy tűnt itt tényleg csak nyáron pörög az élet, addigra várják új, kicsinosított külsejükkel az éttermek a tömegeket. Szóval most leginkább sehol senki.

Úticéljaink továbbra is inkább a természetközeli helyekre vezetnek minket, de azért megálltunk útközben néhány ismertebb városkában is. Zadar, Tribunj, Sibenik, Trogir, Dubrovnik. Biztos sokaknak ismerősek, sokan jártatok ezeken a helyeken. Az alapja mindegyiknek ugyanaz. Adott egy picike óváros, lehetőleg várfallal körbevéve, teletömve kávézókkal, éttermekkel. Szűk utcák, kilógatott, száradni vágyó ruhadarabok, macskák, árnyék, kisebb terek, hívogatóan szép templomokkal. Aztán kiérve a külvárosba már menne is vissza az ember inkább az óvárosba, mert az az igazi ékszerdoboza a városnak. Sorrend nélkül, nálunk Dubrovnik került a dobogó első fokára, megelőzve a zadari “tengeri orgonát” is. Hát nektek melyik lenne a nyertes városotok?

Trogir

Sibenik

Dubrovnik

Horvátország nálunk télen is megállta a helyét, persze azért fájt a szívünk, hogy nem ugorhatunk bele a tengerbe. A horvát üzemanyag árai kicsit magasabbak, mint otthon, s itt is a dízel a drágább. Amit mindenképp ajánlunk, azok a péksütik. Nagyon finom lágy a tésztájuk, baromi laktatóak, normális méretűek. Akkorák, hogy amikor az ember rájuk néz, tudja, hogy eggyel is jól fog lakni.
Kóstoljatok cevapcicit (két vagy három húsból készült hús nudlik, krumplival, hagymával és ajvárral), burekot (sós túros, spenótos, almás) és ne hagyjátok ki a baklavát sem! Ha inni támadna kedvetek, ott van a balkán pálinka, a rakija (szilva pálinka). Mivel Davi konyít valamennyit a nyelvhez, így nem volt nehéz dolgunk, de az étlapokon általában angolul is fel vannak tüntetve az ételek. A sok finomság után pedig a fagylaltot tudjuk ajánlani, ami bár drágább, mint otthon, de nem kanállal, hanem lapáttal mérik, és sokkal krémesebb is. Még a tél végi napsütésben is jól esik egy kis hűsítő!