Nemzeti parkok nyomában

Első kiruccanásunk a Plitvicei-tavakhoz vezetett. Mivel szezonon kívül látogattunk, ezért a parkoló ingyenes volt, a belépés viszont nem. Illetve az lett volna, ha 15:00 után érkezünk, viszont akkor meg nem tudtunk volna hajókázni. Kifelé menet meglepetten néztük, hogy a kassza zárása nem egyenlő a nyitvatartással. A tavak színei szemet kápráztatóan gyönyörűek. A kékeszöld árnyalathoz igen csak jól mutatott a sárgásan kifakult nád és a jéggé fagyott vízesés. A tavakat faösvény köti össze, ahol nagy szerencsénkre a nyári tömegnyomor helyett csak néhány turistával találkoztunk.

Egy nagyobb tisztáshoz érve megvártuk a kis hajót, hogy átvigyen minket a tó túloldalára, ahonnan el lehet jutni a fentebbi tavakhoz. Az a hajójárat azonban nem járt, így míg mindenki más a kisbusszal visszautazott a bejárathoz, mi inkább visszasétáltunk a jó időben a tó mentén. Kerek kis program, ha ellátogat ide az ember, mi kb 3-4 órát voltunk itt. Tetszett a jéggé fagyott vízesés! Kár, hogy a hó már elolvadt a környékéről, az lett volna igazán nekünk való!

Az internet segítségével kinéztünk egy nemzeti parkot, ahol a kifizetett belépő után útnak eredhettünk. A Paklenica Nemzeti Park mászóbirodalom. Több, mint 60 pálya várja a mászni vágyókat, nehézségi fokok szerint. Mi is több mászóval találkoztunk, volt egy négy tagú családi is, gyerekekkel. Mi megelégszünk a látvánnyal, sokszor az is sokkoló, ahogy több száz méter magasságban másznak az emberek, pipiskedve, izmaikat megfeszítve.

A túra során több ismeretterjesztő táblán lehet olvasni a hely történetéről, a mászópályák kialakításáról, és az élővilágról. Bár a tábla szerint az ottani medvék növényevők, azért nem baj, hogy nem találkoztunk össze velük. A nemzeti park szürke színben úszik, a völgyben patak csörgedezik. Kellemes kis túra volt, nem túl megterhelő. Az út során több vendégház is várja a látogatókat, a parkoló környékén kávézó, étterem, mellékhelyiség. Utóbbi kivételével mindegyik csak szezonban.

Ha már Horvátország, akkor ki nem hagyhattuk a Krka Nemzeti Parkot sem, a vízeséssel kezdve. Gondoltuk kemények leszünk és mi nem kocsikázunk le a túraösvény menti parkolóba, hanem megállunk fönt, ott legalább jól sütött a Nap, tudtunk töltődni. Lefelé meg se kottyant, még az idő is hűvös volt, jól esett a mozgás. A faösvényre lépve megérkeztünk a tavak birodalmába, akármerre néztünk víz volt. Tök jó, hogy ezeket a látványosságokat mind úgy találják ki, hogy babakocsisok és kerekesszékesek is meg tudják nézni. Aztán van, hogy elterelik őket és lemaradnak néhány szép kilátópontról, de jobb, mint a semmi. Itt mászkálni valahogy hangulatosabb volt, bár a hossz kb. ugyanakkor volt, mint a Plitvicei-tavaknál, a látvány sokkal intenzívebb.

A víz színe itt is káprázatos, és a robajló víztömeg nagyon nyugtató hatású a meleg napsütésben. Csobbanni azért még nem mertünk, azt meghagyjuk a nyári látogatóknak.

Egész jól kibírtuk pisilés nélkül, pedig mindig csobogott valahol egy kis víz. Visszamászni a kocsiig, na az nem volt kellemes. Egyrészt baromi meleg volt, másrészt elfogyott a vizünk, harmadrészt meg a köveken mászkálni, több figyelmet igényel, mint az gondolnánk. Felérve a kocsihoz, lerúgtuk magunkról a bakancsot, teleittuk magunkat és jól megpakolt tortillákat ebédeltünk, majd megkerülve a nemzeti parkot a nyugati oldalról felfelé vettük az irányt.
Sokan csak a vízesést nézik meg, de a nemzeti park ennél jóval több látnivalót tartogat, még annál is többet, mint amit mi megnéztünk. A vízesésektől északra található a Visovac-tó, aminek a közepén egy kis sziget díszeleg. Ide nyáron el is lehet látogatni hajóval, de evezésre is kíválóan alkalmas lenne a víz. Mi csak a partig jutottunk.

 

Innen már látszott egy völgy a háttérben, amit megnézhettünk a túloldalról is, amikor a Roski slap vízesés mellett felkapaszkodtunk a hegyoldalon, miután egy szűk sáv szélességű kanyargós hídon átnavigáltuk magunkat a hömpölygő víz túloldalára.

A talajszinten is tettünk egy sétát a kiépített úton, és közelről is megnéztük a lépcsős folyószakaszt. Itt is akad étterem és szuvenír bolt, de csak nyáron fogadják a fogyasztani vágyókat, de ez szerencsére nem izgatott minket.

Bár kevésbé ismert, de mégis figyelemre méltó a Vransko Jezero kilátója. A halványkék tavat körbeölelik a hegyek, miközben a távolban az Adriában magasodó szigetek halvány körvonalai látszódnak.

Panorama Vransko jezero

Itt is lehet egy kicsit sétálgatni, de aki komolyabb túrára szánja el magát, az is megoldható, csak követnie kell a jelzéseket. A kilátó pontnál szép kő templom várja az arra látogatókat. Gondolom sok esküvői pár választja helyszínéül ezt a helyet. Érthető okokból.