Unod már a műsorokat? Válts csatornát és ezeket mindenképp nézd meg!
Ha neked nem elég csak a TV-ben látni a szebbnél szebb helyeket erről a csodás Földről, akkor van két nagyon jó tippünk, hogy hova látogass el!
Hollandia egyenlő a talajvízzel. Az, hogy kitalálták hogyan vezessék el ezeket a vizeket tette őket híressé. Errefelé értelmet nyer a vízi közlekedés fogalma is. A vízen az egészen nagy hajóktól, uszályoktól kezdve csökkenő sorrendben megtalálható itt minden. Van aki motorcsónakkal néz várost, van aki vízibiciklivel. Előfordul, hogy jetskibe pattannak és úgy trükköznek a fél méteres vízben, de van aki a kis csónakjával próbál éppen pecázni. Sokszor a nagy autóutakkal párhuzamosan a vízen is nagy élet van, jobbra-balra manővereznek a hajóikkal, hogy elférjenek egymás mellett. Egy ilyen útszakasz vezetett minket Giethoornba.
Ez a város az egyik legaranyosabb hely, amit eddigi utazásaink során láttunk. Ez az az élmény volt, amikor a képeken látottak valósággá válnak és egyszer csak ott találjuk magunkat a fényképben. Mesebeli volt. A kanyargós csatornák – amik élő kerítésként is funkcionálnak – mindkét oldalán nádtetős kő házak álltak, a legtakarosabb kertekkel. Itt még a fűszálak is tudják, hogy kell állniuk, hogy ezt az összképet mutassák. A házak letisztultak, a kertek annál színesebbek, bujábbak. Az, hogy a kertekbe pedig a csatornán átívelő kis hídon jutsz be, még bájosabbá teszi az összhatást.
Órákat el lehet(ne) itt sétálgatni, ha épp nem ütköznél bele egy-egy turistába. Sajnos ezeknek a helyeknek egy hátulütője van, hogy mindenki szeretné látni. Bár már nem volt szezon, azért kerülgetni kellett a fényképezőgépen és telefonokon át „nézelődő” ázsiaiakat. Mindezek ellenére szívből ajánljuk mindenkinek. Itt megváltozik az életritmusod, nyugodtság járja át a tested, már szinte lebegsz és csak mosolyogsz. Bárcsak bárki megtehetné, hogy itt lehessen hetente, akár csak pár órára is. Mikor találják már fel a teleportálást? Mi már nagyon várjuk!
Na de akkor, hogy le ne maradjunk a másik csatornáról, ugorjunk egyet. Leiden számunkra a legélhetőbb város, amiben eddig jártunk. Pont jó léptékű, kevés az autó, viszont sok a víz. Telis-tele van csatornákkal, amik néha megtréfálják az embert. Velünk is nem egyszer fordult elő, hogy kinéztük, hogy merre szeretnénk menni, de mire odaértünk, kiderült, hogy itt bizony vagy nagyon nagyot kéne tudnunk ugrani, vagy vizesek leszünk…így fordulhattunk vissza.
Leidenbe már régebben beleszerettünk, amikor az Interrail túránkon itt töltöttünk pár napot, és a viszontlátás öröme nem maradt el. Bár szerettünk volna hajókázni egyet, a néhol szeméttel teli víz láttán végül a nem mellett döntöttünk. Egyetemi város lévén nagy a nyüzsgés, tele voltak a csatornákra néző macskaköves utcák kávézói, bárjai. Bár már az ősz beköszöntét várjuk, ennek ellenére virágba borultak a hidak, miközben egy-két barna falevél hullása emlékeztetett minket, hogy milyen évszakban is vagyunk. Az emlékeinkre támaszkodva végig sétáltuk a nekünk tetsző utcákat, majd a jó időben elnyaltunk egy fagyit és élveztük, hogy megint itt lehetünk.
világjáróshake 