Szélmalomharc, na de hol van Don Quijote?

Bár Don Quijoteval nem találkoztunk, azért mi is felvettük a harcot a szélmalmokkal. Ismerkedésünk a holland szélmalmokkal egy borús, esős napon kezdődött, igy kicsit morcosan, de nyakunkba véve a várost ellátogattunk a Zaanse Schans szélmalmaihoz. Bár szél az volt, a malmok mégsem keltek életre. A valaha több ezer malommal lepett ország, mára körülbelül 1200 szélmalmot tudhat a magáénak, amelyből itt csekély számú található. Többségük egyáltalán nem üzemel, de akadnak olyanok, amiket beüzemelnek ha nagyon sok kíváncsi turista sokat kérleli őket. Mi ezt nem tettük. Autentikus volt így is az élő skanzenben mászkálni, ami a 17-18. századot idézte elő. Hogy miért épp a sötétzöld szín nyerte meg őket, azt nem tudjuk, nekünk kevésbé tetszett. Végigsétáltunk a malmok között, belefutottunk pár zsákutcába a csatornáknak köszönhetően, de így legalább megtaláltuk a sok kis fapapucsot, ami még inkább megerősített minket abban, hogy Hollandiában vagyunk. Bár ezt a csatát megnyertük, még várt ránk egy másik.

Kinderdijkbe érve a szélnek már nyoma sem volt. A Nap sütött, a szélmalmok körvonalai felsejlettek a homályban. Szép látvány volt. Ezeket a malmokat, már több, mint 60 éve nem használják de anno nagy jelentőségük volt a víz visszaszorításában e vidéken. A malmok a csatorna két oldalán magasodtak. Egész idő alatt számolgattuk őket, hogy mikor találjuk meg mindet, mert egyik másik jól elbújt. Jó kis játék volt, és a végére mindketten nyertünk.

A harcokat megnyertük, két újabb élménnyel lettünk gazdagabbak.