This is Sparta!
Spárta történelmi hely, az nem vitás. Az ókori Spárta romjai azonban már nehezen fellelhetőek. Még a város központja sem segít benne, hogy az arra látogatok rátaláljanak. Se egy tábla, se semmi. Maga a hely is eléggé kiesik a városi forgatagból, egy óvoda mögötti földes út vezet a bejárathoz. Itt volt először, hogy ingyen végig lehetett járni a romvárost. Kis nyilak és útjelzők mutatják a haladási irányt, táblák hívják fel a figyelmet, hogy állj meg és nézd meg a fűszálakkal benőtt köveket, mert itt bizony van valami. Néhány négyzetet formáló kő, egy-egy gigantikus oszlopfő elfekve, egy színház maradványai, az egykori templom alapkövei, mára már csak ennyi maradt a nagy múltú városból. Spárta mai képe számunkra feledhető volt, bezzeg a gyrosa!
A városközpont hétköznapi, egy-két kisebb tér szakítja meg az egymásba futó utcákat. Egy Leonidasz szobor, néhány feltárt rom emlékeztet csupán a régmúltra. Még azt sem tudom mondani, hogy az esős idő befolyásolt minket, mert idelátogatásunk előtt bő 2 órán keresztül gond nélkül csatangoltunk Mystras romvárosában, bőrig ázva, poncsó nélkül. Merthogy van az az érthetetlen szokásunk, hogy először bőrig ázunk, – pedig tudjuk, hogy van majdnem az egész testünket elfedő poncsónk- , majd miután mindenünk vizes lett és száraz ruhát vettünk fel felkapjuk a védőrétegünket. Ilyenkor persze már alig esik, épphogy csak szemerkél az eső.
Mystras városára jobban odakaptuk a fejünket az autóból nézve. Én speciel nem is voltam tisztában azzal, hogy átautóztunk Spártán, hogy ideérjünk a hegyoldalba épített város maradványaihoz. A romok a mai napig látogathatók, és érdemes is látogatni őket! Sok minden fennmaradt még az eredeti állapotában. A várost körbeölelő hegyek nagy biztonságot nyújthattak anno. Több száz lépcső kacskaringózik a hegyoldalon. Be lehet lépni több, még eredeti formájában megmaradt templomba, látni a régi freskókat, a letisztult színeket, a jól megmunkált egyszerű anyagok találkozásait.
A várost eredetileg görögök lakták, de a történelem során a bizánciak voltak azok, akik sok mindent újjáépítettek, köztük a legtöbb templomot is. Ezek mellett még látni régi lakhelyeket, amik egy része ma múzeumként funkcionál. Megmaradtak az eredeti vízelvezetési vonalak, árnyékszékek.
Egyre magasabbra érve elértünk a palotához, amit csak kívülről lehetett megnézni, majd jó negyed órán keresztül még felgyalogoltunk az erődhöz. Itt már kevésbé voltunk mosolygósak, az ázott ruháink, cipőink és a gyatra kilátás nem bírt minket hosszú maradásra.
világjáróshake 