Ékszerdobozok a tengerparton
Görögországi felfedező körutunk két legtetszetősebb kisvárosába kalauzolunk most el titeket. Monemvasia egy sziget, amit látogathatóvá varázsoltak, amikor eldöntötték, hogy lehetővé teszik az átjárást egy híddal. A sziget 95% érintetlen, buja zöld növények borítják, míg a maradék 5%-ban egy kis város bújik meg a tenger partján. A városig el lehet menni autóval, de a városból kiszorítottak az autós forgalmat. Igazából nem is lenne hely autóknak. Olyan ez a kisváros, mintha egy már nagyobb városnak mennénk el az óvárosába, ami várfallal van körülvéve. Merthogy itt is ez a helyzet, csak a modernkor épületei nélkül. Többször eszünkbe jutott a Mt. Saint Michel, hasonló a város felépítésé, csak itt a katedrális helyett ókori romok várnak a hegytetőn.
Még mielőtt betértünk volna a városba, szem- és fültanúi voltunk egy görög felvonulásnak. Március 25-e, görög nemzeti ünnep – erre akkor jöttünk rá, amikor vásárolni szerettünk volna, de minden nagyobb bolt zárva volt. Az egész várost belengték a görög zászlók, a főút le volt zárva, szólt az autentikus muzsika. Hosszú várakozás után végre felcsendült a zeneiskolai fúvószenekar és elkezdődött a műsor. Elől ment a zenekar, ritmust adva a mögöttük haladó vagy 100 diáknak. Növekvő életkorban léptek ütemesen, büszkén viselve népviseletüket. Ahogy a végére ért a sor, a nézők kezdtek feloszlani és továbbünnepelni. Ezen a napon vívták ki a szabadságukat az Oszmán Birodalomtól.
De kanyarodjunk most vissza Monemvasiaba. A város körül a mai napig várfal húzodik, mutatós, sokkal nagyobb területet foglal magába, mint amekkora várost építettek bele. A tengerparton végig lehet rajta sétálni, több helyen lépcső vezet le a köves partra. A hullámok azért masszívan csapkodják a köveket, hosszú napozásra nincs lehetőség. A várost ellepik az éttermek, lehet bőven válogatni, ki mire vágyik. Van panorámás, kis hangulatos utcákban lévő, vagy a város csendesebb, turista mentesebb övezetében is. Sok turistával találkoztunk, legtöbben nagy bőröndökkel mászkáltak, úgy látszik már tavasszal is felkapott a hely. Egy-két éjszakát a hangulata miatt jó lehet itt eltölteni, de azért egy hetes nyaralásra elég pici. A város közepén van egy nagy tér, ide vezet minden kisebb utca. Innen a legjobb a kilátás a fenti várromra. Kotor után ez a kis lépcsőzés már meg se kottyan, de bárcsak ne csúsznának így a kövek! A sok ember az idők során csúszósra járta a köveket, oda kell figyelni, olykor, mintha jégen próbálna haladni az ember. Mondanom sem kell, megéri a fáradozást! Fentről, távolról mindig minden olyan szép! Egy-két tábla ismerteti a múlt városának a történetét de vannak kirándulást jelző útvonalak is. Mi ezt most kihagytuk, de biztos szép lehet a hegy gerincén végig kirándulni, lenézni a mélybe. Már aki szívesen néz le.
Az egyik kisebb öbölben lapul másik személyes kedvencünk, Nafplio. A város erőssége a sokoldalúsága. Ha arra vágysz sétálhatsz a belvárosban, kedvedre ülhetsz be kávézókba, éttermekbe, gyrosozókba. Válogathatsz a görög ruhák, képeslapok és hűtőmágnesek között. Sétálhatsz a tengerparton, hallgathatod a sirályok szép hangját. Ja, az nincs nekik. Áthajózhatsz a tengerben lévő kis szigeten lévő templomhoz. Felmászhatsz a város legmagasabb pontjára. A néhai erődből ma is csodás a kilátás a városra. Innen vettük észre, hogy az egész „ kis buci” körbesétálható, a partján homokos part várja a sütkérezőket. Annyira szép a tenger színe. Föntről a legszebb. Kár, hogy nem lehet egyszerre fürdeni benne és ilyen szép színűnek is látni a magasból.
Jó nagy a hegy teteje, bőven van látni és bejárni való. Az egyik nevezetesség az egy börtön volt. Kb 30 fok volt benne, oxigén nélkül, mindez alig pár négyzetméteren. Nem kellett kétszer mondani, hogy kijöjjünk. Visszatérve a levegőre, máris jobban esett a szél fújása. Körbesétáltuk az erődöt, bekukucskáltunk az elhagyatottabb részekre, aztán hol a kilátást nézve, hol a következő lépcsőfokot, visszatértünk a tengerszintre. Ebédidő volt, vágytunk valami finom péksütire. Nagy nehezen találtunk is egy pékséget, ahol hát ki más, ha nem egy magyar lány szolgált volna ki minket. Magyar volt, bár a magyart már csak törve beszélte. Ő is örült, mi is örültünk, aztán kisétáltunk a partra és jól megebédeltünk.
világjáróshake 