Az ezerarcú kőóriások
A Meteorák. Ez volt görögországi ittlétünknek a csúcsa. A meteora egyébként lefordítva „levegőben lebegőt” jelent. Szép, nem? Már messziről könnyű észrevenni – még esőben is, mint nekünk- ezeket a 100-150 méter magas gigantikus oszlopokat. A Világörökség címet méltán nyerhették el. Senki sem érti, hogy kerültek ide ezek a hol torony, hol csipke szerű kődarabok a semmiből, hiszen közel s távol nincs ehhez hasonló képződmény. Késő délután érkeztünk, esővel. Mikor kicsit alábbhagyott, sétálgattunk a kőrengetegben, kifejezettel jót tett a látványnak a szürke, szomorú idő.
Egyértelmű volt, hogy itt töltjük az éjszakát. Eddig utazásunk során soha nem volt összetűzésünk rendőrökkel, mindig figyeltünk arra, hogy ha „no camping” tábla van, azt figyelembe vesszük. Másnap reggel gyanútlanul ülünk a kinyitott ágyunkon, derékig betakarózva a paplanunkkal, reggelit majszolva, amikor megáll mellettünk egy rendőr. Felhívta a figyelmünket, hogy ez a terület régészeti lelőhely, ezért itt nem szabad éjszakázni, aludni és enni sem. Na, mi pont ezt a hármat csináltuk, de semmi gond sem lett belőle. Tudomásul vettük, megköszöntük az infót és közöltük, hogy megyünk megnézni a kolostorokat, csak még várunk arra, hogy kinyissanak. Ha ehhez hasonló rendőr sztorijaink lesznek, akkor hát legyenek!
Összesen 6 kolostor van 6 sziklára építve. Ez persze régen másképp volt. Anno 24 kolostor volt található ezen a területen, ezért is vált egyre híresebb zarándokhellyé. A 6 kolostor közül ma már csak 5 kolostorban élnek szerzetesek és apácák. Ezekbe egyenként mind be lehet menni. A 20-as évekig az épületeket csak létrákon lehetett megközelíteni, előtte pedig kötélből csinált kosarakban húzták fel magukat. Ma van aki felvonózik – a Meteorák esetében vízszintesen- de a legtöbben megmásszák a kacskaringós lépcsősorokat a völgyet átívelő hídon való átjutás után.
Mindegyik kolostorba 3 euró/fő a beugró. A nőknek a legtöbb kolostorban kötelező a szoknya, ezért több kosárnyi szoknya várja őket, hogy a helyhez méltó öltözékében lépjenek be. A kolostorok kőből épültek, vörös tetőcserepek fedik és legtöbbször fakarzattal vannak díszitve a hegy tetején lévő házak. Anno a szerzetesek számára szűk cellákat alakították ki, ahhoz képest, a mostani lakóhelyük irigylésre méltó. A sziklákba ciszternákat vájtak, így fogták fel az esővizet. Láttunk olyan kolostort is, ahol egy hatalmas konyha állt a szerzetesek rendelkezésére.
Mi végül a 6 kolostorból 4-et látogattunk meg. A legtöbb kolostorban gyönyörű kis templomok vannak, élénk színhasználat, arany díszítések. Több múzeum is van, ezekben stólák, szent képek, kegytárgyak láthatók. Az apácák által lakott kolostorban az apácák árulnak a souvenir shopokban, aranyos. Az utolsó kolostor látogatáshoz egy spanyol turista is hozzájárult, ugyanis 1 euró híján volt csak meg a belépőnk. Ő megkért, hogy csináljunk róla képet, ő is csinált rólunk képet, kicsit beszélgettünk, Davi bedobta az ötletet, hogy kisegíthetne minket 1 euróval, mert csak készpénzzel lehet fizetni és mi erről nem tudtunk. Ha valaki idelátogat, előtte érdemes a nyitvatartást is megnézni, mert hétköznaponként nem mindegyik kolostor van nyitva.
Bát belülről is szépek a kolostorok, azért minket a kilátás nyűgözött le.
világjáróshake 