Michel(le) ma belle
A kősziklára épült katedrálisváros egyszer csak kikukucskált a kanyaroknál. Aztán egyre többet mutatott magából. Ott állt szürkén, kővé válva, a tenger sehol. Mont-Saint Michel, ahol mindenki megtanulja mit is jelent az ár-apály jelenség. Izgalomra semmi okunk nem volt, a víz ott tartózkodásunk alatt alig ha emelkedett egy métert, s még így is oly messze volt, hogy megközelítse a réges-régen megépített kőfalat.
Felmértük a terepét, és úgy döntöttünk nem fizetünk egy vagyont, hogy ott éjszakázhassunk a parkolójában, így kerestünk inkább egy sokkal barátságosabb helyet a bárányok szomszédságában. Innen pár lépésnyire már látszódott is, hát útnak eredtünk, hogy közelebbről is megnézzük magunknak. A séta során sokkal közelebb ugyan nem kerültünk, viszont láttunk fekete csuklyában mezőt átszelő idegent és vadászni induló helyieket is láthatósági mellényben. Reméltük, hogy ez nem csak arra szolgál, hogy egymást ne lőjék le, mert akkor jobban izgultunk volna, hogy nekünk ugyan ilyenünk nincs. A nappali szürkeséget felváltotta a sötétségben kivilágított szigetváros. Egy rövid időre búcsút intettünk neki s nyugovóra tértünk.
Másnap sikerült egy közelebbi parkolót találnunk egy palacsintázóban. Persze szomorúak lettünk volna, ha csak a parkoló miatt állunk ide és nem a híres francia palacsinták miatt. Hát jól bereggeliztünk finom sós palacsintákból és madeleinekből. Felüdülés volt új és nem általunk készített ételeket enni!
Mont-Saint Michelbe többféleképpen be lehet jutni: busszal, lovaskocsin, biciklivel vagy gyalog. Hát mi két lábon tettük meg a 2 kilométeres bevezető szakaszt. A város lényegében a hegyre emelt katedrálisból áll. Az oda vezető keskeny utcák mindkét oldala éttermekkel, souvenir boltokkal, pubokkal van tömve. Felérve és megtekintve a katedrálist visszautaztunk az időben. Majdnem két órát eltöltöttünk a robusztus katedrálisban. Benéztünk minden zugába, termébe, majd mint aki jól végezte dolgát a katedrális kertjén át távoztunk.
Szerencsénkre véletlenül a várost körülvevő kőfalra tévedtünk, ahol kevesebb is volt a turista, és a látvány se okozott csalódást. Nézhettük a tengert vagy az egymásra épített kis házakat.
Mi egy kellemes fél napot töltöttünk itt, de éttermezéssel, vásárolgatással bőven ki lehet tolni ezt az időt. Az elején azt hittük sokkal hamarabb végezni fogunk, mert ahogy belementünk a város sűrűjébe egyre kisebbnek tűnt, míg a katedrális egyre nagyobbnak. Az ár-apály híresztelések felcsigáztak minket és azt kell, hogy mondjam kicsit csalódottak is voltunk, hogy nem kell visszarohannunk, hogy még időben kijuthassunk a városból. Visszafelé sétálva még visszapillantgattunk, s örültünk, hogy elmondhatjuk, már itt is voltunk!
világjáróshake 