Bár korábban is kerültünk már szélviharba, Dániában mégis új értelmet nyert a szél fogalma. Az eddig csak a hegyek tetején átélt szél-élmény ebben a lapos országban mindennapossá vált. Nem is csoda, hiszen nincs túl sok magaslat, ami a szél útját állná a nyílt víz felől. Az egyetlen menedék talán a keleti partvidék, de azért szélcsendet ott sem találtunk.

Szélerőművek, Dánia

Szélerőművek, Dánia

Szerencsénkre ez a folytonos légmozgás nem csak a szemünket könnyezteti meg, de a környezetet is dinamikusan alakítja. A lassan vándorló homokdűnékről már írtunk, de kisebb léptékben is működik a szél hatása. A nyugati parton már nem túl dús a növényzet, és a fák sem teljesen függőlegesen nőnek, a partok felszíne pedig por folyammá válik, és ha valami a folyam útját állja, akkor mögötte feltorlódnak a lelassuló homokszemcsék, ami nem csúnya látvány.

üvöltő szelek

kő és homok

Az üvöltő szelek egyetlen rossz oldala talán csupán annyi, hogy hála a méretes autónknak az egyenes utakon is kanyarodva kell közlekedni, hogy le ne toljon a szél az úttestről. Ja és van még egy apróság: Kata oldalán az ajtó nem zár kifejezetten légmentesen, így ha „jó” szögből kapjuk a szelet, akkor az besüvít a belső térbe is, miközben rángatja az ajtót…de szerencsére ilyenkor Kata erősen kapaszkodik az ajtóba, nehogy meg kelljen válnunk tőle!