Fehér sziklák nyomában

Viszonylag hamar rá kellett jönnünk, hogy Dánia nem csak megmunkált földek végtelenjéből áll. Habár az ország elég lapos, mégis meglepetéseket rejteget, mint például az ország keleti partján 6 km-en keresztül húzódó fehér sziklákat Møn szígetén. A sziklák akár 120 méter magasan is föléd emelkedhetnek a kavicsos tenger partjáról. A hangos kavicsok robaját sirályok rikácsolása kíséri, ahol addig lehet kanyarogni a sziklák árnyékában, míg a tenger engedi.

Föl-fölpillantva nem túl bizalomgerjesztő a helyzet, a sziklák között hatalmas repedések láthatóak. Anyaguk, mint a kréta, amit az arra járó nem kevés turista ki is használ, üzeneteket hagyva az utókornak, míg a víz el nem mossa azokat. A kőzet fehérsége vitatható. Persze az interneten található képek itt is csalogatóak, vakító fehér sziklák, türkizkék tenger, talán még a tenger moraját is hallani az idilli képeken. Első találkozásunk a jelenséggel nem ezt a képet mutatta. A nap már nem sütött a sziklákra, az ég beborult, minden más stimmelt

Szerencsénkre azonban másnap megláttuk a képeslapos verziót is, csak egy szigettel északabbra, Stevns Klint-nél, ahol hasonló kőzetek vannak a partok mentén, csak nem épült mellé turistáknak szánt látogatóközpont. A reggeli napsütés meghozta a kívánt hatást. Jobban is tetszett így nekünk, pláne, hogy a tiszta időnek hála megláttuk a Koppenhágát és Malmöt összekötő hidat, és felsejlett mindkét városkép is a messzeségben.