Ezt elég sok mindenre elmondhatnánk, de most az épített környezet lesz a középpontban. Legtöbbször ha egy épületet takarosnak, vagy bájosnak tartunk, akkor azt nagy valószínűséggel nem a modern nagyvárosokban látjuk, és nem is az elszegényedett falvakban. Bár utóbbira sok kivételt láttunk a Balti államokban. Skandinávia nagy része tele van apró színes faházakkal a nagy semmi közepén, de ritkán látni belőlük többet egy halomban, mert szerencsétlenségükre a kis városok egymás mellé épített faházai gyakran kaptak tűzre és kevés maradt fenn belőlük az utókor számára.

Dániában ennél jobb a helyzet, mert itt kisebb a hagyománya a fa szerkezetű építésnek, ezért a kisvárosokban is vannak olyan utcák, negyedek, ahol a házak több generációt is túléltek már. Számunkra ezek a helyek voltak a legszebbek a városokban, pedig a dánok a modern építészetben is jó helyen állnak a világranglistán. Hiába a letisztult design, a megtervezett parkok és utcák, a hatalmas üvegfelületek, ezek nem tudnak versenybe szállni egy macskaköves utca színes kis házaival, fa ablakaival, ahol minden bejárat mellé kis padokat, asztalokat és növényeket helyeznek a lakók, hogy ne csak a falakon belül legyen otthonos az érzés, hanem már az utcán is.

A színek változatossága még az egyforma házakat is egyedülállóvá teszi, és minden bejárati ajtó olyan szeretettel van kialakítva, hogy legszívesebben mindet lefotóztuk volna…de akkor csak a fényképező kijelzőjét néztük volna, és nem láttuk volna az elvarázsoló utcaképet.

Jó látni, hogy az emberek törődnek a saját portájukkal a városokban is, és ami még jobb, hogy tudják, hogy ilyen igényes környezetben kint hagyhatják a kaspókat és az asztalkákat az utcafrontot, mert senki nem fogja megrongálni, vagy ellopni azokat.